Az normális hogy én úgy gondolom hogy nem létezik olyan nő akivel én le tudnám élni az életemet és családot tudnék alapitani vele?

Sokáig én is úgy gondoltam, hogy nem lesz soha egy pasi sem aki nekem jó lenne....és pluszban még elviselne engem meg minden. (elég komplex személyiségem van)

Aztán mégis lett:) igaz 24 évesen ismertem csak meg, szóval nem olyan korán. De lett. Ma már házasok vagyunk. Neked sem kéne feladnod.

"Utolsó előtti jól leírta. Pontosan ez van. De annyit hozzátennék, hogy normális pasi sincs! Mert én pl elvárom a hűséget amitől kapásból kiesik 99%. :D"

normális pasi van rengeteg. csak nekik nem tulajdonságuk a hűség.

de a hűség külön téma lehetne. amiben kilyukadnánk olyan dolgokra amit a nők úgysem szeretnek elismerni, tehát meddő téma. iránymutatásnak annyit, hogy sokszor bennünk is van egy jó adag hiba, ha bizonyos emberekkel összeboronáljuk az életünket, vagy épp képtelenek vagyunk rá.

"Aztán mégis lett:) igaz 24 évesen ismertem csak meg, szóval nem olyan korán. De lett. Ma már házasok vagyunk. Neked sem kéne feladnod."

jó, de te nő vagy. egy nő sosem fogja megérteni milyen férfinak lenni. nem magyarázom el a különbséget, de hatalmas különbségek vannak nők és férfiak között az élet szinte minden terén.

"normális pasi van rengeteg. csak nekik nem tulajdonságuk a hűség. "

Mint mondtam normalisbol van kevés. Őket alapból nem sorolom oda a hűségről vallott nézeteik alapján.

Mi az amit mi nők nem tudunk elfogadni? Miért meddő próbálkozás? Én tartom magam elég nyitottnak de ez persze nem abban fog megnyilvánulni hogy teszem azt nyitott kapcsolatban éljünk.