Mi a véleményetek erről a helyzetről?

Na szóval a történet úgy kezdődött, hogy megbeszéltük, hogy a tegnapelőtt délutánt együtt töltjük tegnap mondta, hogy maradjunk még egy kicsit, mert fel akarja mondani az egyik memoritert de utána megyünk hozzánk. Amikor kiértünk az iskolaépületből, elindult a buszmegálló fele kérdeztem, hogy miért nem felénk megyünk, válasza: "ááá, nem" "mértnem?" erre már nem válaszolt. Utánna még kérdeztem pár dolgot és azon, hogy nem válaszolt felhúztam magam meg közbe ő is felhúzta magát azon, hogy szerettem volna, hogy maradjon, mint ahogy megbeszéltük. Kicsit veszekedtünk majd megtettem amire még kért Decemberben: hogy bármikor, ha ideges, akkor addig öleljem magamhoz, amíg le nem nyugszik. Közben ahogy öleltem elment mögöttünk a busza (20 perc múlva jött volna a következő) ezen újra felhúzta magát engem lehordott mindennek közben felhívta a szüleit és hiába kértem, hogy beszéljük meg nem szólt semmit utánna bepattant a kocsiba és hazament.

Amikor hazaértem, bátyja rámírt, hogy mit merészeltem csinálni. Leírtam, és ő is lehordott mindennek és mondta, hogy nem szeretne meglátni a húga közelében.

Utána felakartam hívni a lányt, hogy mi baja van mindenkinek. Anyja vette fel: "Szia. Kerüld el minél messzebb a lányom és nem akarom megtudni, hogy zaklatod" Azzal kinyomta.

Tegnap elugrottam a suliba, hogy busz előtt/óra után megbeszéljük. Először csak azt hajtogatta, hogy hagyjam békén aztán vevő volt rá, hogy elmondjam az én szemszögömet is mielőtt befejeztem volna, felhívta az anyja beszéltek egy kicsit hallottam, hogy megkérdezte, hogy "A srác ott van?" "Igen" "Keressél egy barátot, vagy barátnőt arra az időszakra, amíg nem jön a buszod, mert nem akarom, hogy az a gyerek ott legyen a közeledben! ÉS mondd is meg neki, hogy most azonnal menjen haza. Vagy várj add oda neki"

Odaadja a lány nekem. Illedelmesen köszöntem, ő erre: "Szia, nem akarlak mégegyszer meglátni a lányom közelében! Nem kell se kisérgetni se találkozni vele!" "De elnézést, tudom, hogy a tegnapi nap nem úgy sült el, ahogy terveztük, de..."

(szavamba vág) "NINCS SEMMI DE! Most azonnal sarkon fordulsz és hazamész!"

"Legyen szíves végighallgatni engem is"

"Nem, NEM hallgatlak végig! A te szavad nem érdekel, az lesz, amit én mondok. És azt mondom, hogy most azonnal elmész tőle"

"De legalább hadd beszélgethessek vele néha"

"Nem, beszélgetni sem beszélgethettek. Tudod mennyire ideges voltam tegnap??? El sem tudod képzelni."

"De el tudom képzelni, mert..."

(megint a szavamba vág): "NEM, NEM tudod elképzelni, mert te nem vagy anya. Most azonnal vissza adod neki a telefont, és el mész, különben a szüleiddel beszélek, vagy akár a rendőrségre is elmegyek a lányom érdekében"

Ti mit csinálnátok ilyenkor?