Járnátok olyan férfivel, aki nagyon népszerű a lányok körében?

Ha valakinek nincs kedve végigolvasni a leírást, akkor csak általánosságban is érdekelnek a vélemények a fő kérdésről.

Csoporttársam az egyetemen, szóval nap mint nap látom, hogy a lányok körberajongják, ráadásul a leggyönyörűbbek, tényleg... És bejön a legtöbbjüknek, nem szimpla haverság, ezt azért meg tudom állapítani a reakcióikból, meg azokból a csillogó tekintetekből.

Én kicsit több mint egy éve ismerem, egyből elkezdett próbálkozni nálam, hónapokon át (akkor még volt kapcsolatom), nem volt tolakodó, se nyomulós meg ilyesmi, de minden egyes nap beszéltünk, sokszor hazakísért, stb, szóval azért egyértelmű volt, hogy akar valamit.

Aztán tavasz közepe felé szakítottam, onnantól már mondhatni együtt is voltunk, de elbizonytalanított engem ez az egész, hogy miért akarna pont engem, és biztos nem is akar igazán kapcsolatot (korábban sose nevezett még senkit a barátnőjének, szóval ez annyira nem alaptalan feltételezés). Augusztusban szakítottam vele, bár nem éreztem jó döntésnek, de bennem voltak ezek a kétségek és ez lett belőle...alapból minek akarna egy férfi egy nővel lenni, ha sokkal többet is megkaphatna, ráadásul tényleg szépeket.

Utána még kb 2 hónapig ugyanaz volt, mint mielőtt összejöttünk, és többször is mondta, hogy szeretné újrakezdeni.

Akkor egy idő után megkértem, hogy inkább ne is beszéljünk egymással, legyünk túl a másikon... de kb másfél hónapja újra úgy alakult, hogy közel kerültünk egymáshoz, nem ment ez a távolságtartás, és végül kialakult egy olyan helyzet, hogy találkozzunk legalább csak néha, ha már a kapcsolat ennyire nem menne... mondhatni "szexkapcsolat". Ami első alkalommal valóban nagyjából csak szex volt, de az több mint egy napon át végülis kisebb pihenőkkel, próbált viszonylag távolságtartónak mutatkozni ezen kívül... de a 2. alkalomtól kezdve teljesen más, állandóan bújik hozzám, szorosan magához ölel, puszilgat, és úgy néz rám... olyan szerelmesen.. és már csomó minden mást is csinálunk, gyakorlatilag olyan, mintha járnánk.

Megérdemel egy esélyt a dolog? Mert én már úgy látom, hogyha egy évig így kitartott mellettem és nem felejtett el, akkor elképzelhető, hogy tényleg én kellek neki. Bár lehet, hogy csak naiv vagyok..

Külső szemlélőként hogy tűnik ez a helyzet?