Szerintetek mi lesz így ebből, hogy fogok valaha is tovább lépni?

Tudom, abszolút igazatok van!

Csak sajnos tudom, hogy az előző kapcsolatomban az a srác a világon bármit megtett értem, szerelmes volt belém nagyon, igazi lelkitársamnak érzem őt, minden napunk csodás volt, még tetszett is nekem nagyon... de ez az igazi vonzalom, ez akkor is hiányzott. Pedig mielőtt összejöttünk vágytam rá nagyon, de valahogy mégse tudta megközelíteni ezt a szintet, mint ez a srác. :(

Pedig megbeszéltük a vágyainkat, odaadó volt, de nem, akkor se.

És ezek után félek ismerkedni bárkivel is, nem akarok játszadozni senki érzelmeivel, és bárkivel is csak így szórakozni, hogy általa hátha elfelejtem végre ezt a srácot.

És igen, valóban nagyon elragadtak az érzelmek, vagy nem is tudom mi ez, teljesen hatalmába kerített.

Igazából nem akarom ezt fenntartani, és mindketten tudjuk, hogy ez az egész sehova se vezet és nagy hülyeség...

De egyébként a szexen kívül is hozzá köt még sok dolog, ő az, akinek bármit el merek mondani magamról, mindig meghallgat, érdeklődik a dolgaimról, gyakorlatilag valamilyen formában egész nap kommunikálunk, és sose érzem azt rajta, hogy csak úgy kényszerből keresne ennyiszer, meg egyetemen is minden óránk közös, ott is az egész napot együtt töltjük, nagyjából mindig mellém ül.

És vele mindig olyan szabadon tudok beszélgetni, nyíltan, bármiről, teljes köztünk a bizalom, nem ítélkezik állandóan, nem okoskodik folyton, hanem olyan jól látja a dolgokat.

Na meg a humorunk is egyforma, amit mások folyton félreértenek, mi azt mindig értjük, hogy csak vicc.

Szóval sok ponton kapcsolódik sajnos az életünk, bár mondom ilyen klasszikus randijaink nincsenek, azt direkt kerülöm.

Igen, ez így van, tényleg próbálom elkerülni a kötődéseket...

A problémáim igazából azok, hogy ugyanolyan, mint én. A jó tulajdonságai is, ami miatt persze nagy az összhang köztünk, de a rossz is.

Amitől igazából szintén nincs vita meg semmi, de hiányérzetem van így.

Tehát például ő se szereti a kötődéseket, legszívesebben ő is menekülne a kapcsolatok elől, emellett nem mondja ki szavakkal sose, hogy szeret, vagy hogy mennyire tetszem neki meg semmi ilyesmit. Attól még érzem minden egyes gesztusából, és tekintetéből, de ha sose hallja az ember, azért nem jó érzés... (és igen, én is ilyen vagyok, sose mondok ilyesmiket...). Ő is eléggé felelőtlen és lazán veszi a dolgokat, ha pl egy vizsgára nem megyünk be, vagy éppen úgy, hogy egy szót se tanultunk, akkor maximum egy jót nevetünk rajta. Szóval értitek, szerintem olyan srác lenne inkább hozzám való, aki jó hatással van rám, és egyengeti kicsit a dolgaimat, mert egyébként nagyon el tudok kanászodni minden téren.

Na meg tényleg kb semmit nem tudunk komolyan venni, sose tudtunk semmin vitázni, mert azt is csak elpoénkodtuk és egy nagy nevetés lett csak az egészből.

Meg még rengeteg ilyesmi, ami apróság, és nem tűnik problémának, de ezekre nem lehet építeni egy kapcsolatot.

Na meg a legfőbb dolog, én csak azt szeretem kapcsolatnak hívni, amiből bármi lehet. De vele tudom, hogy csak pár hónapig tartani úgyis, és az ilyesmi kaland az én szememben nem kapcsolat.

Elviselnek, sőt, kifejezetten istenítettek korábban...ami igazából csak még egy lapáttal rátesz a dologra.

Pedig mindig elmondtam, hogy nekem az tenne jót, ha kicsit keményebben fognának, vagy hogy mondjam... mert nem szeretnék ilyen lenni. De mindenki jött azzal a hú de romantikus szöveggel, hogy semmi baj ezzel, így szeretnek...