Mi volt a legromantikusabb dolog, amit megtettél egy lányért?

az exem elvitt piknikezni a Margitszigetre

romantikus volt,nagyon jól éreztük magunkat,de mivel 2 év alatt csak ennyire volt képes nem lett hosszú életű a dolog:"D

Gyertyafényes tóparti vacsora. nem volt túl fancy, műanyag asztalok + székek voltak és én főztem a kaját. személyes volt, Rólunk szólt, meg is könnyeztük a végét mert a nyarat is elbúcsúztattuk.

Mi a hála?! Súlyos balesetet szenvedtem ezért nem működik a szex és fogja magát, csókolózik a haverommal, aztán még ő picsorog hogy kétségbe van esve meg nem érzi a nőiességét.

mocskos egy világ ez. kevés ember értékeli amit értékelni kell, ameddig nem szenvedte szét magát

Nincs értelme nagyon romantikázgatni. A nők nagyon sok férfiból kiöltek, kiölnek minden jóérzést, empátiát, érzelmet.

Kereken öt évvel ezelőtt megfogadtam, hogy soha, de soha többé nem fogok nőnek érzelmeskedni, érzelmekről beszélni, nem fogok "elgyengülni" előtte. Soha többé nem mutatom meg, hogy emberből vagyok, hogy még valahol érzek valamit. Valójában egy rideg, közömbös külcsínt mutatok, és nem engedek betekintést a belbecsbe.

És hogy miért? Mert miután megmutatjuk mi férfiak a romantikus, ábrándozó, ajnározó, pátyolgató, együtt érző, empatikus, érzelmesebb oldalunkat a nőknek, onnantól kezdve még fekvő, haldokló, gyötrődő állapotunkban, rossz napjainkon is belénk rúgnak.

Le lehet pontozni egészen nyugodtan, de itt vagyok rá élő példa, hogy azóta sokkal jobban tisztelnek a nők, amióta kevésbé figyelek rájuk, félvállról veszem őket. Előfordult olyan is, hogy egyszerűen levakarni nem tudtam magamról az egyik lányt. Volt olyan egy másik hölgy esetében, hogy csak folyamatosan beszélt, beszélt, beszélt, és azt hitte, hogy érdekel engem. Nem! Nem érdekelt egyáltalán a meséje.

Le szeretném szögezni, hogy ezek a lányok nagyon csinosak, vonzóak és kivétel nélkül mind intelligensek, műveltek voltak, de! Akármilyen szépek, akármilyen okosak, én nem akartam tőlük többet egy forró éjszakánál!! Nem azért, mert annyira kívánom a szexet (ha éppen nincs, akkor megoldom kézügyességgel), vagy mert egy fanatista szexőrült nőfaló vagyok, hanem mert szimplán senkit nem akarok közel engedni magamhoz.

Nem akarok egy gyönyörű nővel nyári éjszakákon plédre kifekve a csillagokat bámulni, és dumálni a semmiről. Nem akarom reggel jó reggelt puszival ébreszteni a nagy Ő-t, nem akarom elkészíteni a reggelijét, kávét főzni neki, mellé feküdni, lustálkodni még pár percet munkába menet előtt. Nem akarok munkahelyen szerelmes üzeneteket kapni és küldeni sem. Nem akarok úgy hazatérni, hogy üdvözlőcsókkal fogad, nem akarom megkóstolni az amúgy szarul sikerült ebédjét, a süteményét. Nem akarok délutánonként elmenni vele romantikázni a belvárosba. Nem akarok vele együtt nevetni, derülni, röhögni. Nem akarok estig hülyéskedni vele, majd hazamenni és vele együtt konzolon játszani, aztán nassolás közben filmezni, vagy zenét hallgatni, vagy valami elfuserált salátát készíteni. Nem akarok együtt fürdeni vele, nem akarok megnézni az új tangáját, melltartóját, amit aznap vett. Nem akarok egymás karjaiban nyugovóra térni és készülni lélekben a másnapi kirándulásra, amit a barátainkkal közösen megterveztünk. Nem akarok ilyet.

És hogy miért? Azért, mert amikor én ilyeneket elkövettem, amikor ilyen voltam az aktuális kapcsolatomban, arra mindig rápacsáltam, rácsesztem!! Hát nagyjából ennyi! Köszönöm szépen, lányok, nők, hölgyek! Egy érzelmileg rideg farönkké, egy lélektelen robottá tettetek. Nagyon szépen köszönöm!