Én vagyok a gonosz amiért zavar hogy mászkál a volt barátnője sírjához?

A múltat egyébként nem felejtjük el, az életünk része.

Miért nem árulod el, hogy milyen gyakran jár?

Én viszont a 38.és 39.válaszadó véleményét a kérdezőre vonatkozólag nem érzem helytállónak,mert,ha betegesen minden héten járna ki a temetőbe,akkor már rég beírta volna ezt,hogy kimentse magát a sok rossz véleménnyekkel szemben.

Ellenben az jött le,hogy 10 éve kimegy,ahelyett,hogy már abbahagyta volna,és fú a múlt hétvégén is volt.Nahát,azta!

tudod,itt a Karácsony könnyen lehet megemlékezett róla is és bizony ,ezen a héten a karácsonyi készülődés miatt már nem tud kimenni.

"Viszont a kedves kérdező, ahelyett hogy rinyálna, mondjuk segítsen neki enyhíteni a fájdalmán, ha bármennyire is szereti...."

Azért ez nem így működik, ha (és megint ez megint csak feltételezés és egy lehetséges verzió) valaki a volt szerelmén nem tudta magát túltenni, mert az azt jelenti, hogy még valamilyen szinten őt szereti, még ha meg is halt szegény. Hogy segítsen ilyenkor valaki, aki pont hogy ugyanúgy a szerelmére vágyna? Kicsit más, ha valakinek segítünk, aki rokonát, barátját veszítette el, mintha az előző szerelmét, akinek, kicsit rossz megfogalmazás, de mi léptünk, lépnénk a helyébe.

A volt párom is meggyászolta az előző feleségét, érthető módon, én meg is értettem. Tudtam, hogy nem úgy gyászolja, mint valakit, aki az élete része volt és akivel aztán is barátok maradtak, de nem biztos, hogy kitartottam volna akkor, ha őt gyászolja úgy, mint a szerelmét, a társát és engem érez egy barátnak, egy pótléknak, ha már egyszer ő nincs. Valószínűleg ilyen esetben már az elején inkább azt mondtam volna, hogy maradjunk, legalábbis egyelőre a barátságnál, mindkettőnk érdekében.

A másik: aki tíz év alatt nem tud tovább lépni, inkább szakember segítségére lenne szüksége.

Persze csak ha az a verzió az igaz, hogy állandóan kijár hozzá és nem tud túl lenni raja. Ha tényleg évente egy-két alkalommal kimegy a sírjához tiszteletből, akkor természetesen egészen más a helyzet.