Lehet-e egy 36 éves nárcisztikus személyiségzavarral küzdő férfinak egy 20 éves beképzelt lánnyal komoly kapcsolata? Meddig tart a kezdeti újdonság varázsa?

5 évig voltam együtt a párommal. Voltak kisebb nagyon veszekedések, de azok mi voltunk, mi így szerettük egymást. Olyanok voltunk mint egymásnak a drog, nem tudtunk élni a másik nélkül. A probléma ott kezdődött amikor még az elején a volt barátnője nem tudott eltűnni, és nekem elegem lett belőle, elhagytam a párom, majd összejöttem egy másik fiúval. Az a kapcsolat 2 hónapig tartott, mert közben a párom rájött, hogy valóban tennie kell hogy mellette maradjak, visszahódított. Majd később megtudta hogy volt valakim, és megcsalásnak számított neki… Utána ismét voltak problémák. Pl az eljegyzés előtt egy nappal, mint utóbb megláttam, egy lánynak írta hogy ő élete szerelme.. vele csak levelezett, semmi több.. akkor, utána kiderült, hogy szeret nőnek öltözni, sminkelni magát, voltak a lakásában parókák, internetes oldalakon is fent volt, és olyan leveleket is találtam, amikben férfiakkal levelezett mindenféléről, amit inkább le sem írnék. Mindegy, elfogadtam, szerelmes voltam, és túlságosan is tőle tettem függővé magam. Voltak persze nézeteltérések, nem mehettem szinte sehova, nem mehettem a barátnőimmel semerre, mert mindig eljátszotta, hogy vagy rosszul van, vagy balesete volt, ezért is el akartam hagyni, úgy gondoltam az már régen rossz ha korlátoznak, ekkor képes volt eljátszani, hogy neki a szívével baj van, vagy már nem is emlékszem, a lényeg hogy a szülei bevitték a pszichiátriára :-s, és onnantól kezdve a szülei tiltották tőlem. De mi persze attól még együtt voltunk utána. Volt nagyon sok nagyon jó időszakunk és sok rossz is, amik azért voltak, mert ha én el akartam hagyni, akkor mindig visszasírta magát, ha pedig ő akart elmenni, akkor én könyörögtem vissza magam. Ezek a viták általában abból származtak, hogy mindig volt valami nő ami kiderült. Ezek a nők igazából arra kellettek neki, hogy kielégítse önimádatát. Amikor én megismertem őt, még egy egyszerű egyetemi tanársegéd volt, viszont ekkor már jóval magasabb pozícióban volt, és rengeteget keresett, rengeteg pénze volt már, BMW, bármit megtehetett. És ő tőlem is azt várta el hogy minden reggel elájuljak hogy ő milyen jól néz ki, hogy kb istenítsem, hogy ő a legjobb és legszebb és legesleges… Az utóbbi kb 2 évben 4 nő volt, akiről tudok. Ezekkel csak találkozgatott, levelezgetett, elvitte strandra, kajálni, hasonlók. És közben mindig az volt, hogy ő befejezte velem. Új életet kezd, stb. Aztán mikor kiderült, hogy nekem van valakim, persze mindig vissza akart jönni. Idén májusban is kiderült egy lány. Neki az edzéseire járt, meg volt állítólag nála kézimeccset nézni. Mikor ez kiderült, először még elvoltam ezzel a tudattal, de júniusban elhagytam, mondván hogy ez már túl sok nekem.. akkor sírt, hogy ne hagyjam el, de elhagytam. És később összejöttem egy sráccal, akivel együtt voltam kb 5-6 hetet, amikor a volt párommal összefutottunk. Megvolt a nagy egymásra borulás, és hogy ő az én karjaimban érzi igazán otthon magát (mert hogy ő valahonnan összeszedett egy lányt, akivel járkált a nyáron erre arra, de semmi komoly..), és hogy hagyjam ott akivel összejöttem közben, és legyek vele, ő eljegyez, magához költöztet, stb.. Én mondtam neki, hogy nem, de aztán rá egy héttel csak összejöttem vele újra. Ez volt augusztusban. Itt volt kb egy két hét ami nagyon jó volt, utána előjött hogy én nem adtam be neki rögtön a derekam, nem választottam rögtön őt, és persze utána előjött ismét a lány is, és majd két hónap telt el azzal, hogy azt sem tudta mit akar, hol el akart hagyni, akkor én írtam neki nap mint nap egy halom emailt, hogy mi összetartozunk, stb, és amikor abbahagytam a levélrohamot és a meggyőző rohamot, akkor mindig jött ő, hogy szeret, és próbáljuk meg, aztán megint előjött a lány, én megint minden erőmmel bizonyítottam, hogy márpedig én vagyok neki a tökéletes. Aztán az egyik csütörtöki napon eldöntöttem hogy énbelőlem nem fog hülyét csinálni, megírtam neki hogy feladom. Másnap sírva hívott fel hogy szeret és miért csináljuk ezt egymással, és addig nem utazik haza hétvégére míg nem látott, stb.. nem találkoztam vele. Szombaton felhívott, kérdezte, hogy mit fogok csinálni este. Mondtam neki hogy bemegyek a városba, kérdezte hogy megyek e bulizni, mondtam neki, hogy nem tudom, lehet. Erre úgy kiakadt, hogy én ezzel akarom neki bizonyítani hogy milyen jó családanya lennék, hogy nekem ez az életem, stb… (megjegyzem, ebben az évben 3szor ha voltam..), és lecsapta a telefont, ki is kapcsolta, én újra emaileket írogattam neki, vasárnap került elő. Felhívott, hogy ő elutazott szombat délután a lánnyal, és most is épp odaért hozzá, hagyjam őket most már békén.. lerakta, kikapcsolta. Én írtam neki ismét egy emailt, hogy oké, legyen így. 10 perc múlva ott volt nálam. Nagyon ideges volt, de nem tudta megmondani miért jött, azt mondta, hogy azért jött, mert nem érti miért kell ilyen csúnyán elválnunk, (mert írtam neki, hogy ne higgye hogy el vagyok veszve, ezek után szépen visszaírok azoknak a fiúknak akik írnak nekem), hogy én hogy merészelem hogy miközben neki bizonyítok, másokkal csetelek (mellesleg ő a lánnyal találkozgatott…), és hogy ne higyjem hogy ő azért jött mert bármit is akar tőlem, és hülye vagyok ha nem tudom miért jött. És hogy én beérem egy hajléktalannal akkor ő ennek örül, stb, majd elviharzott. Rákövetkező szerdán még felhívtam hogy amiket a lakásban összeszedtem visszaadnám neki, a reakció: égessem el, dobjam ki, hagyjam őt békén, tud ám arról hogy én mikor kivel kavartam, hogy képzeltem, k…va vagyok, neki komoly kapcsolata van, stb.. mondom jó. Persze barátaimmal beszéltem sokat, nehéz volt mindez nekem. Azt is tudom hogy azon a hétvégén otthon volt a szüleivel. Majd hétfőn, ír nekem egy lány a fb on, hogy hívjam már fel. Azt mondta, hogy írt a srácnak pénteken hogy boldog névnapot, és akkor reggel (hétfőn) írt neki vissza, hogy ne haragudjon hogy eddig nem válaszolt, de egy gyönyörű wellnesshétvégén volt a barátnőjével, és nem mellesleg ő annyira boldog hogy még aznap össze is költöznek… Mondom mi? Persze elkezdtem minden közös ismerőst felhívni, hogy mi ez, és egyáltalán miért ír annak a csajnak akivel fél éve nem beszélt, először azt hittem azért, mert tudja hogy visszamondja nekem, és ezzel elérheti hogy újra kaparjak utána. De mint kiderült, tényleg valami összeköltözés volt (rá 10 napra hogy engem hívott sírva, hogy szeret…), és az a lány ráadásul az, aki miatt még májusban otthagytam… és mint kiderült, ez a dolog mindig is volt, nyáron is ez a lány volt, és szépen átvert mindkettőnket. Nagyon fontos még ehhez az egészhez, hogy a pasi akiről írtam 36 éves, és az új lány pedig 20. És én azért lettem pattintva elméletileg, mert én nem vagyok túl hiteles, és ő már családra és nyugodt légkörre, gyerekre vágyik. És most ő boldog, az a lány tökéletes, és most ő úgy érzi megtalálta… de mindeközben persze a közös ismerősünknél érdeklődik, és ki van akadva hogy pl találkoztam azzal a sráccal akivel még az elején összejöttem, és hogy én hazuttolom meg magam… és ő most boldog, és tojik rám, átlendült, stb…stb… de most komolyan… 20 éves a lány. De még ha olyan lenne, amilyennek beállította, mert azt mondta, hogy az a lány mennyire egyszerű és szolíd, és ő nem olyan hogy bulizni jár, és hívő, és jövőre már gyereket szülne neki… aha.. akárkit kérdeztem erről a lányról, egy sem mondta hogy igen okos, vagy igen, kedves, mindenki azt mondta, hogy öntelt, nagyra van magától, és zakkant, és mindig az kellett neki ami a másé, és ne higyjem hogy hosszú életű lesz ez közöttük. A lánynak szőke póthaja van, és a fb profilja is egyértelműen arról szól, hogy kivan magától. Nyilván azért kell neki, mert a volt párom pénzes, nem gondolom hogy maga az ember miatt kellene neki. Nem tudom mit gondoljak. Meddig fog ez tartani, fog e még a volt párom akarni visszajönni, rá fog e jönni, hogy mit veszített velem, mit gondoljak, mi fog történni szerintetek?

Amikor én megismertem őt, 22 voltam. Nekem elég nehéz gyerekkorom volt, nagymamámmal és nagynénémmel nevelkedtem, nagymamám 14 éves koromban elment, nagynéném megházasodott, és egymagam maradtam, 15 évesen, egyedül álltam talpra, csináltam meg az egyetemet, nyelvvizsgáztam, és dolgoztam hogy meg tudjak élni. Ez a srác mindig azt hajtogatta, hogy ő biztonságot teremt majd nekem, és én annyira kötődtem hozzá, hogy ezért nézhettem el neki mindig mindent. Nagyon tőle tettem függővé mindent, én azt hittem, végre biztonságban leszek, végre egy biztos pont az életemben. És mindig azt hittem hogy majd megváltozik, és nem lesz több. De én 26 éves fejjel nem tudom megérteni, hogy engem elhagy azért, mert őszerinte nem vagyok biztos pont, mert én nem tudok neki nyugalmat biztosítani, mert azzal hogy elmegyek valahova a barátaimmal azt bizonyítom neki hogy nem lennék jó családanya, ezt mondta. És azt nem értem, hogy egy 20 éves lánytól mit vár? Hogy otthon ül majd neki? Az a lány soha nem dolgozott, az egyetemet sem fejezi be mert sminkes akar lenni… annyira szeretném, ha egyszer ráébredne, hogy mit csinált, és vissza akarna jönni, és talán én akkor tudnám lezárni, amikor ott elküldhetném. De ő most boldog, és állítja hogy az a lány tökéletes, ő nem olyan, hogy eljárogat, mindenben tökéletes, stb… és nekem nem a korkülönbséggel van a bajom, mert a pasi 50 lenne a lány meg 35 pl, még oké, de 20 éves a lány… nem hiszem hogy 21 22 évesen gyereket szülne neki… már közöttünk is problémákat okozott a korkülönbség.. annyira nem értem… fog még jelentkezni felém? Fog még akarni, le fog neki esni, hogy én lehet tényleg biztos családot adtam volna neki? Le fog esni neki hogy az a lány tényleg fiatal? Előbb utóbb elmúlik az újdonság varázsa, előbb utóbb kiesik a csontváz a szekrényből. És szerintem vele is meg fogja csinálni azokat mint velem, ugyan úgy szüksége lesz más lányok csöpögésére, ugyan úgy elő fognak jönni a hajlamai, ugyan úgy nem fogja elengedni őt sem ha el akar menni a barátaival… szerintem. Mert 36 évesen már nem változik annyira az ember. És szerintem a lány is csak azt élvezi hogy viszi ide oda, fizet mindent, és ezért persze hogy azt játssza amit a pasi látni akar. De együtt lakva ez már más, mint amikor még csak találkozgattak. És az sem véletlen hogy annyiszor visszajött hozzám a pasi, ha annyira tökéletes lenne a lány, akkor nem jött volna mindig vissza hogy szeret engem.. annyira szeretném hogy leessen neki, és jöjjön még, akarjon még engem…

És mindenki azt mondja hogy örüljek hogy megszabadultam tőle, de mégis bánt a gondolat, hogy azt hittem végre megtaláltam a biztosat az életemben. És én magam is elhittem mert annyira akartam. Képtelen vagyok megérteni, hogy hogy tudott ilyen gyorsan össze is költözni egy 20 éves lánnyal,és egyfolytában arra a kérdésre keresem a választ, hogy meddig fog ez közöttük tartani? Előjönnek e ott is majd a problémák abból kifolyólag, hogy a pasi milyen, és hogy a leány fiatal? Mikor múlik el az újdonság varázsa, ami után leesik neki, hogy talán nem kellett volna elveszítenie engem? Le fog ez neki egyáltalán esni? Akar majd még visszajönni hozzám? Fog még jelentkezni, keresni? Vagy most már végképp átlendült, ahogy hangoztatja, és ennyi, ne is várjam hogy előkerül majd? Magamból kiindulva, ha engem annyira nem érdekel valaki, és boldog kapcsolatban élek, amit én választottam megfontoltan, akkor el sem olvasom, amit az exem ír, nem is mondom a barátomnak, hogy mennyire kiakaszt, hogy ezzel vagy azzal van, egyáltalán nem is foglalkozom ezzel, és ha annyira boldog vagyok, akkor azt sem hangoztatom ennyire, nem kiabálom szét. Nem értem. A kérdést is azért írtam ki, hogy hátha a válaszokból juthatok valamire, hogy most mi fog történni, mire számítsak… zűrzavar van a fejemben… Annyit még szeretnék hozzá tenni, hogy 36 évesen minden hétvégén hazajár a szüleihez, az anyukája úgy kezeli mintha még kisgyerek volna, most rá, vasal rá, csomagol neki ételt. A pasi pedig nagy játékos, nagyon nagyon nagyon sokat hazudik, szinte mindenkit manipulál a környezetében. Én mindig azt hallgattam tőle, hogy én azért vagyok olyan amilyen mert nem tudom milyen a rendes család, mert én degenerált családban nőttem fel, ezzel szemben ő a tökéletes család tökéletes gyermeke. És az új 20 éves leányt elmondása szerint szeretik a szülei (mármint a pasié), mert milyen kedves és bájos... Őt egyébként, mármint a pasit, állandóan dícsérnem kellett.. állandóan éreztetnem kellett vele hogy milyen büszke vagyok rá, és mennyire nagy megtiszteltetés hogy ő velem van... amit ő csinált az mindig tökéletes és profi volt, amit én az mindig kétséges vagy egyszerűen sz...r. Neki soha semmiért nem kellett nagyon küzdenie, a szülei mindig mindent alá raktak, ebből építkezett, és nincs valami sok barátja. Az alatta dolgozókat szokta barátként emlegetni, de általában kihasználja az embereket. Magas beosztású, és sok ember dolgozik neki. Én világ életemben mindenért megküzdöttem, és mindig talpra álltam. Sokat dolgoztam hogy ott lehessek ,ahol épp vagyok. Most is van jó állásom, a második diplomám csinálom, okos és erős nőnek tartanak, de ez a pasi annyira kikészített az évek óta húzódó érzelmi zsarolásaival, átvágásaival, hogy lelkileg nagyon nehéz lesz rendbe szednem magam, ezt én is tudom. Túlságosan a befolyása alatt voltam, és nem voltam képes tisztán látni, és elhagyni az első nőnél végleg. Az új leánynak még államvizsgája sincs, egy vidéki, teljesen jól élő családból származik, van egy nővére, és még soha életében nem dolgozott. Beképzelt, azt mondják hogy zakkant, és kivan magától.

Nagyon kíváncsi vagyok a véleményekre, hogy jobb-e nekem hogy megszabadultam tőle, ha igen miért, mi lesz vele és a kislánnyal, fog e akarni még visszajönni hozzám valamikor, ha igen, akkor miért, ő maga változhat-e, elképzelhető-e az hogy normális ember, férfi lesz belőle, változik-e valaha,? Rengeteg kérdés van a fejemben, előre is köszönök minden segítséget, ami a fejem kitisztulásához hozzájárulhat.