Kihűlt a szerelem, vagy átmeneti krízis állapot? Vagy csupán én látom máshogy a dolgokat

Abortuszon estem át nemrég. 3 éves kapcsolatunk nem éreztük eléggé megalapozottnak ahhoz hogy megtartsuk, illetve erőteljes anyagi okok is jelen vannak. Igen, felmerül a kérdés,akkor miért engedtük h baba lehessen.. Talán mert én szerettem volna, s párom pedig még maga is gyerek, függetlenül a 30 éves korátol. Az egész abortuszos procedura alatt nem igazán éreztem azt hogy mellettem van, ugy érzem, ö ezt ugy veszi mint egy fejezetet a könyvben,amit elolvastunk s lezártunk. De én ugy érzem nekem ez nem megy ilyen gyorsan. Emellett olyan üresnek érzem magam.. mintha minden megváltozott volna.. ugy érzem, nem olyan mint rég. Lehet én kezdek látni ésszel a roszaszin ködön tul hogy ez nem egy igazi komoly kapcsolat? Vagy egyszerüen ez csak egy holtpont. Elveszettnek érzem magam. Lelkileg megviseltnek érzem magam, de párom gyakran megsértődik hogy én nem foglalkozok vele meg az ő dolgaival.. s nekem kell engesztelnem. Bár nekem pedig rosszul esett az hogy ő egy kis gondnak, rutindolognak vette a terhességmegszakitást, hisz nem én vagyok az első aki tulesett ezen. Valaki érzett már hasonlot?