Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan lehet elviselni, ha a barátnőm nem kívánja a szexet, és undok?
Már vagy 10-15 napja nem voltunk együtt, de neki egy cseppet sem hiányzik. Állandóan rosszul van, sápadt, remeg, néha öngyilkos gondolaitai is vannak, felszedett jópár kilót, és nagyjából máshoz sincs kedve. Persze szerinte ezeknek a tüneteknek semmi köze nincs ahhoz, hogy nem kívánja a szexet, és csak én vagyok az aki állandóan nyaggatja, pedig szerinte nincs semmi baja, egészséges és normális az is hogy 20 évesen havonta legjobb esetben is 4-szer kívánja a szexet. Szerintem egyáltalán nem normális, de szó sincs arról, hogy nyaggatnám, egyszerűen szóvá teszem, hogy orvoshoz kellene fordulnia. Ez az állapot már hónapok óta tart, azóta az életét elkezdte szépen lerombolni, már nincsenek tervei. Pedig mindenben segítek neki, mindent megteszek, amit tudok, hogy segítsek neki egy tervet kidolgozni anélkül, hogy befolyásolnám. De mindent félbehagy, mindent hamar megun. Annyit kapok cserébe, hogy ne viselkedjek vele erőszakosan, ne kényszerítsem arra, hogy szeretkezzen velem (hiszen biztos mindent azért csinálok, hogy rávegyem egy dugásra...). Mindemellett, szerinte férfiatlan, hogy nehezen viselem azt lelkileg, hogy elhanyagol szexuálisan.
Amikor megismerkedtünk, akkor kedves volt, szívesen mozdult ki, a szexet is gyakrabban kívánta. De pár hónap járás után mindketten új életszakaszba léptünk bizonyos értelemben, és ezzel egyidőben Ő megváltozott, egyre gyakrabban lebetegedett, és azóta folyamatosan romló állapottal eljutott idáig, ahol most tartunk. Már kórházban is feküdt azóta, ismeretlen betegséggel, de annyiban hagyta a dolgot és nem keresi azóta az orvosok segítségét.
Elhagyni nem akarom, mert szerelmes vagyok belé. Szeretném, ha meggyógyulna, nem szeretném ha baja esne. De úgy érzem, hogy nem képes a kezébe venni az életét, kényszeríteni meg nem kényszeríthetem semmire. Tehetetlennek érzem magam, és úgy érzem, hogy ez az egész felőröl lelkileg. Egyre megbízhatatlannak érzem magam, már volt olyan időszak, hogy a féltékenység is úrrá lett rajtam, stb. De azóta minden csak rosszabb lett. Mindig voltak kis reménysugarak. Pár havonta van valami, amitől úgy tűnik hogy gyökeresen megváltozik az egész, de aztán hamar feladja és ott tartunk, ahol elkezdtük.
"Megvárhtja amig összeomlik, és megöli magát, de én a helyedben már google-ban keresném egy szakember elérhetőségét."
Sajnos kerestem már nem egy szakember elérhetőségét, fel is vettem már hónapokkal ezelőtt is többekkel a kapcsolatot, de sajnos ha Ő nem akar szakemberhez fordulni, akkor nem tudok mit tenni. Ők is ezt mondták.
Akkor nem marad más győzködnöd kell, és főleg arról, hogy vele mész, vele maradsz, de ő is vegyen benne részt.
Ha ő nem akar, csak ez marad.
3: Pánikbetegség és szorongás szerintem kizárt, magamból kiindulva, aki enyhén pánikbeteg, az öngyilkosság az utolsó, ami megfordulna a fejemben. Egy pánikbeteg nagyon fél a haláltól. Ez különbözteti meg egyrészt a depressziótól: a pánikbeteg érzi, hogy baj van, és szabadulni akar a betegségétől, míg a depressziós nem tudja felmérni a saját állapotát, ezért nem akar szabadulni - révén úgy érzi, nincs miből.
Kérdező, lehet, hogy tényleg depressziós, de sajnos mást én se nagyon tudok javasolni, mint hogy vidd szakemberhez. Ez persze nehéz, amíg nem ismeri el, hogy segítségre szorul. Több tanácsom nekem sincs, sajnos...
Beszélj a szüleivel is
Az nagyon dícséretes, h bár már felöről téged ez a helyzet de mégsem hagyod magára!!
ha egy beteg embernek nincs "betegségtudata" nagyon nehéz tenni érte.
Ha nem változik az állapota és romlik, szüleivel tudsz beszélni, h átmenetileg helyeztessék gondnokoltság alá. Mondjuk ebbe csak akkor szoktak belemenni a szakemberek, ha valós veszélyben van az élete, de ha tovább romlik és magától nem lép: egy próbát megér.
volt ilyen nőm.
nem szépítem én érzelmileg megzsaroltam.
vagy megteszi azt amit kérek,kezd valamit az életével,vagy szevasz.
nekem nincsen szükségem egy lelki betegre,roh-adtul nem vagyok egy ápoló.
azóta jó melója van,nemrég léptették elő,és érzi azt,hogy egy közösség tagja,hasznos.
az emberek életében az egyik legfontosabb tulajdonság,hogy hasznosnak érezzék magukat,nála ez hiányzott,de rugdosni kellett ahhoz,hogy ezt ő is belássa.
azóta is együtt vagyunk és teljesen ki lett cserélve.
szóval én alapból felismerem a linkeskedést és a depit is.
ezek ellenszere és gyógymódja a cselekvés.
a te nőd is azért ilyen,mert megteheti,mert te engeded és a környezete engedi.
ha szembesíted a következményekkel,pár hétre haza költözteted mondjuk,vagy ha nem laktok együtt akkor felé sem nézel,akkor össze fogja kapni magát.
ne nyeld le a dolgait,tartsd meg a kontrollt.
Ajjajj.
Sztem eléggé lelki beteg lehet a nő, talán szakember tudna segíteni, de az sem biztos. Pláne, ha nem akar önként menni hozzá.
Az meg, amit a pszichológusról mondott, simán lehet hazugság...
Szerintem abszolút patt helyzet, és csak felőrlöd magad, ahelyett, hogy egy normális kapcsolatban lennél.
Eléggé lehetetlen helyzet ebben a formában.
Nem akarok kegyetlennek tűnni, de ennél sokkal kevesebbért is mentek már szét párok... Te pedig elsősorban magadért vagy felelős...kiváltképpen, hogy úgy tűnik semmi hatással nem vagy a nőre.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!