Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan lehet elviselni, ha a barátnőm nem kívánja a szexet, és undok?
Már vagy 10-15 napja nem voltunk együtt, de neki egy cseppet sem hiányzik. Állandóan rosszul van, sápadt, remeg, néha öngyilkos gondolaitai is vannak, felszedett jópár kilót, és nagyjából máshoz sincs kedve. Persze szerinte ezeknek a tüneteknek semmi köze nincs ahhoz, hogy nem kívánja a szexet, és csak én vagyok az aki állandóan nyaggatja, pedig szerinte nincs semmi baja, egészséges és normális az is hogy 20 évesen havonta legjobb esetben is 4-szer kívánja a szexet. Szerintem egyáltalán nem normális, de szó sincs arról, hogy nyaggatnám, egyszerűen szóvá teszem, hogy orvoshoz kellene fordulnia. Ez az állapot már hónapok óta tart, azóta az életét elkezdte szépen lerombolni, már nincsenek tervei. Pedig mindenben segítek neki, mindent megteszek, amit tudok, hogy segítsek neki egy tervet kidolgozni anélkül, hogy befolyásolnám. De mindent félbehagy, mindent hamar megun. Annyit kapok cserébe, hogy ne viselkedjek vele erőszakosan, ne kényszerítsem arra, hogy szeretkezzen velem (hiszen biztos mindent azért csinálok, hogy rávegyem egy dugásra...). Mindemellett, szerinte férfiatlan, hogy nehezen viselem azt lelkileg, hogy elhanyagol szexuálisan.
Amikor megismerkedtünk, akkor kedves volt, szívesen mozdult ki, a szexet is gyakrabban kívánta. De pár hónap járás után mindketten új életszakaszba léptünk bizonyos értelemben, és ezzel egyidőben Ő megváltozott, egyre gyakrabban lebetegedett, és azóta folyamatosan romló állapottal eljutott idáig, ahol most tartunk. Már kórházban is feküdt azóta, ismeretlen betegséggel, de annyiban hagyta a dolgot és nem keresi azóta az orvosok segítségét.
Elhagyni nem akarom, mert szerelmes vagyok belé. Szeretném, ha meggyógyulna, nem szeretném ha baja esne. De úgy érzem, hogy nem képes a kezébe venni az életét, kényszeríteni meg nem kényszeríthetem semmire. Tehetetlennek érzem magam, és úgy érzem, hogy ez az egész felőröl lelkileg. Egyre megbízhatatlannak érzem magam, már volt olyan időszak, hogy a féltékenység is úrrá lett rajtam, stb. De azóta minden csak rosszabb lett. Mindig voltak kis reménysugarak. Pár havonta van valami, amitől úgy tűnik hogy gyökeresen megváltozik az egész, de aztán hamar feladja és ott tartunk, ahol elkezdtük.
A legszörnyűbb az egészben, hogy megint mindent felégetett maga alatt, hogy legyen ideje az új tervére, jövőképére. De egyáltalán nem biztos abban, hogy mit akar kezdeni az idejével. Nem hajlandó bevállalni a kompromisszumokat. Egyszerűen már nem tudok bízni benne, hogy lesz értelme annak, amit csinál. Egyszerűen nem hiszek már abban, hogy képes irányítani az életét.
Kicsit már idegennek érzem, abból a szempontból, hogy gondoskodom ugyan róla, de már nem is várok viszonzást. Nem tervezzük már együtt a közös jövőt. Amit régen elterveztünk, én azt túl is teljesítettem, Ő meg feladta az egészet, de azóta már kb. az 5. feladatott tervén is túl van, ha csak a komolyabbakat számítjuk.
Nem pánikbeteg, vagy szorongásos tünetekkel rendelkezik?
Mert ha a kórházban is kezelték és nem jöttek rá mi baja, akkor lehetséges, hogy nem szervi. Legalább egy infó kérés szintjén meg kéne keresni egy pszihiátert, és tanácsot kérni, hogy esetleg ez alapján az ő asztala e a dolog. Mindenképpen utána kéne járni ennek.
Korábban már járt pszichológusnál, még évekkel ezelőtt, aki becsapta, mert a szüleinek elmesélte amit mondott, ők pedig megverték ezért. Legalábbis Ő így mesélte. De nagyon sok rossz dolog történt gyermekkorában. Egy részükre szerintem nem is emlékszik.
Én szívesen elvinném bármilyen orvoshoz, ha rajtam múlna járt volna már az összesnél. De ha Ő nem akar menni akkor nem tudok mit csinálni. Nem vihetem erővel, és ha vinném is, akkor sem kezelheti az orvos, ha Ő nem akarja.
*Ha nem baj, ide válaszolok a kérdésedre.
Igen van, hogy elkap a jókedv és napokig is nagyon jól érzem magam, tele vagyok célokkal, álmokkal és nagy elhatározásokkal de elég egy kicsit is kellemetlen érzés és azonnal visszazuhanok a fentebb leírt állapotba de, ha jól tudom ez a depresszió egyik tünete, a hirtelen változó kedv hol boldogba hol szomorúba, viszonylag átmenet nélkül.
Zenét viszont sokszor hallgatok de mindig olyat ami a hangulatomhoz igazodik. Viszont én magam sem tudom biztosan mi bajom vagy van-e egyáltalán, még nem beszéltem szakemberrel.
Ki kéne mozdítanod a szürke hétköznapokból. Környezetváltozás, utazás, pozitív élmények, stb......
Elviselni? ha az ingyenszexért voltál vele biztos nehéz, de ha szereted tarts még ki, hátha visszatalál az életbe.
"Ki kéne mozdítanod a szürke hétköznapokból. Környezetváltozás, utazás, pozitív élmények, stb...... "
Ezeket már mind megpróbáltam. Jó, nem mondom, hogy megmásztuk a Himaláját, meg repülőből ugrottunk ki, mert annyira én sem vagyok kirobbanó személyiség, de azért elég sok dolgot kipróbáltunk, vagy ki akartunk próbálni.
"Elviselni? ha az ingyenszexért voltál vele biztos nehéz, de ha szereted tarts még ki, hátha visszatalál az életbe."
Nem azért voltam vele, hanem azért, mert szeretem. Csak nehéz elviselni, hogy teljesen elhanyagol.
Kérdező:
Pszihiáter nélkül ez esélytelen lesz.
Akihez járt pszihológus pedig orvos szakmai szabályt szegett, feljelenthető, és a kamarai tagásába kerülhet mert etikai vétség!
Megvárhtja amig összeomlik, és megöli magát, de én a helyedben már google-ban keresném egy szakember elérhetőségét.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!