Amíg nem volt senkid, nem hiányzott, de miután lett, már rossz újra egyedül nem?

Hát az a baj,hogy nem tudom milyen érzés mikor van valakim,mert olyan még nem volt.A másik oldalról viszont tudok nyilatkozni,nincs senkim,és minden pillanatomba erre gondolok,és belebolondulok nemsokára teljesen úgy érzem.

Én is üresnek érzek mindent,és tudod mi a különbség a kettő között,amit fel kell ismerni?Hogy most mikor egyedül vagyok,és mivel még nem volt senkim teljesen azt érzem,hogy nem is kellek senkinek,és egy semminek érzem magam,jelentéktelennek.

Azonban ha már volt valakid,akkor már kaptál egyfajta visszajelzést hogy Te bizony igen is érsz valamit,és van miért folytatni a dolgokat.

Sajnos ez ilyen.

Én 19 éves koromig nem jártam senkivel, igaz ismerkedtem előtte is lányokkal meg voltam már szerelmes, de nem érezte azt az ürességet mint most. 19 éves koromban megismertem egy helyes lányt, messze lakott de gondoltuk belemegyünk a távkapcsolatba ami nem jött be igazán, szakítottunk de nem éreztem akkor hiányát. Amikor itt helyben jöttem össze egy kedves lánnyal vele nagyon jól elvoltunk majdnem 1 évig de félrelépett elég csúnyán megbántott, szakítottunk, ő elköltözött messzire és többet nem is láthatom. Picit sokáig tartott túltennem magam rajta, de amikor már tudatosult bennem hogy körülöttem szinte mindenkinek van párja és boldogok már határozottan elkezdtem érezni azt az ürességet hogy nekem nincs senkim, egyedül vagyok, csak a családom meg néhány barátom van akikre lehet számítani, nem is érzem magam igazán jól, csak a munkahelyem az ahol teljesen elvagyok és nem agyalok ezen.

De én is már naponta érzem azt ha lefekszek aludni és rádöbbentem hogy egyedül vagyok a nagy ágyban nincs mellettem senki legalább időnként lenne, nem ölelhetek meg senkit, nem szeretgethetek senkit, unalmas így már.

Ez van sajnos ilyen az élet.

25f vagyok, még nem volt senkim de nagyon hiányzik, hogy legyen már valaki, kb. úgy vagyok mint az előttem szóló 19f csak nekem még nem jött össze semmi, de ugyan azok az érzések kínoznak....

pedig nem vagyok csúnya, barátkozás könnyen megy és barátként sokan kedvesnek és nagyon rendesnek tartanak, diplomám van, dolgozom elég jó fizuval... de akármit is érjek el mindent be árnyékol az ,hogy még annyi sem volt az életemben, hogy úgy igazán megöleljek egy csajt kivel legalább egy fikarcnyival több lenne mint haverság, hogy legalább egy kicsit érezzem, hogy többet is jelenthetek mint csak szimpla barát vagy éreztethessem ,hogy valaki többet jelent nekem mint egyszerű baráti alapú barátnő.