Olyan rossz az, ha valaki egyedül akar lenni?

25 éves vagyok, jó pár éve egyedül. Kísérletet sem tettem arra, hogy ez változzon. Nincsenek egyéjszakásaim, egyszerűen nincs igényem egy kapcsolatra. Kívül nincs rajtam semmi extra, átlagos, egészséges kinézetű, ápolt nő vagyok. Egyébként teljesen társasági ember vagyok, tehát még csak azt sem mondhatom, hogy antiszociális lennék. A környezetemben élők folyamatosan noszogatnak, hogy ismerkedjek, ne legyek nyuszi...blablabla, mert hogy most vagyok fiatal és most van itt ennek az ideje. Hiába mondom, hogy ez nem nyusziság, csak engem ez a dolog nem érdekel. Úgy néznek rám, mintha egy ufonauta lennék, mintha kötelező lenne folyamatosan hajszolni valamilyen kapcsolatot. Volt már kapcsolatom, de ott sem éreztem azt, hogy mindig a másikkal akarok lenni, sőt... Világ életemben ilyen voltam, de akkor adtam ennek a dolognak egy esélyt, és nem jött be... Lehet, hogy ezzel kapcsolatban egyszer majd máshogy fogok érezni, de amíg nem, addig minek erőltessem? Más is van ezzel így?