Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ekkora szerelem után is van élet? Hogy lépjek tovább?
Valószínűleg elég sablonos kérdésnek tűnik,én mégis felteszem,meglátjátok,nem csak egy egyszerű szerelmi bánatról van szó:P
1 éve voltunk együtt a pasimmal(korábban plusz még 1 év) és hatalmas nagy szerelem volt..és még most is az.Nem működött,ennyi az egész.Ő megszakított velem minden kapcsolatot,mondván,hogy így mindkettőnknek könnyebb lesz,legalábbis egyelőre.Mert gyanítom,hogy még csak azért nem jelentkezett,mert még bírja(4napja szakítottunk).Tünetek:szenvedek...nem bírok enni,aludni,minden rá emlékeztet,úgy érzem,nem találok nála úgyse jobbat,nem bírom,ha valaki kedvesen rám mosolyog,vagy hozzámér,mert a sírás környékez a kedveskedéstől és a törődéstől(tudom,hogy hülyén hangzik,de így van),ha az jut eszembe,hogy majd más öleli,egyszerűen mintha a mellkasom szétszakadna a fájdalomtól...de sírni nem tudok mégse.És ez jó pár hónapig fog így menni,egy korábbi esetből kiindulva.Az a bajom,hogy a végletekig hűséges vagyok.Nyálasan mondva neki adtam a szívem és az örökre nála is marad...Volt már vele kapcsolatban erre példa,mert pár éve volt egy 1 éves kihagyásunk amikor úgy nézett ki hogy végleg vége,szóval tapasztalatból mondom,mert nagyon megszenvedtem akkor,nem akarom hogy újra érzelmi roncs legyek több éven keresztül.Nem tudom,mit kezdjek magammal,hogyan lépjek túl rajta...Szenvedélyes kapcsolat volt,eljegyzés volt tervezve a köv. 2 éven belülre,jövőre összeköltözés volt kilátásban...az életem vele volt eltervezve,mindent ráépítettem.Nem tudom,hogyan tovább...
A tanácsokat előre is köszönöm!
19L
Ha mindkettőtök szenved, akkor erre nem az a megoldás ha kínozzátok magatokat a szakítással!!
Kezdjétek újra, tiszta lappal, a hibákat nézzétek el egymásnak mert eggyit megérdemeltek egymástól, és soha ne hozzátok fel a móltbeli sérelmeket emrt nincs értelme!!
Tanuljatok meg idomulni egymáshoz, ez a kapcsolatotok következő lépcsőfoka, ha ez meglesz, működni fog minden és boldogság vár rátok!!
Még pár tanács: A kapcsolatotok legyen bensőséges, szóval legyen a ti kapcsolatotok, ne az anyátoké, tesótoké, barátnőtöké, vagy haverotoké!!
Soha ne beszéljétek ki egymást másoknak, még a szüleiteknek se!! Ha turkálni akarnak az életetekben, félszavas válaszokkal zárjátok rövidre.
(Semmi különös, minden oké, nincs mit mondanom erről ennyi)
Csak egymással beszéljétek meg a dolgaitokat, és lehetőleg egymással töltsetek több időt!!
Első helyen legyen hogy együtt vagytok, második helyen hogy akár együtt tanultok, harmadik helyen hogy tanultok aztán az összes többi utánna..
Ha komolyan veszitek a kapcsolatotokat, akkor elkezdtek gondolkodni a külön életen is magyarul az összeköltözésen, lakáson albérleten, diákszobán, akármin, és elkezditek ezt tervezni valahogy.
(mai világban nem könnyű de nem is lehetetlen)
Amúgy ha ő szakított meg veled minden kapcsolatot akkor ez mérhetetlen makacsságra vall , de nyilván neki sem jó így..
(mégis kinek jó egyedül)
Fel kéne nyitnod a szemét, hogy ne legyen hülye, pusztán mert gőgös..
Amúgymeg ilyen nincs hogy egy csaj lesz a pasid haverja!!
A pasidnak nem lehetnek csaj haverjai, esetleg ismerősei vagy kollegái
Ha pedig ilyen heylzet merül fel hogy a párod csajjal haverkodik vagy fordítva akkor minimum összevered a másik csajt!!!
Ha pedig még a psaid téged kezd el támadni akkor jobb ha őt is összevered!!!!
Az ilyen az nem férfi!!!!!
Én kapnék ezért akkorát a szerelmemtől hogy a fejem leszállna, és megköszönném hogy észheztérített !!!!
Meg a másik: Mi az hogy nem bíztok egymásban?
Ha egymásban nembíztok az valójában azt jelenti hogy önmagatok határozottságában és érzéseitekben nem hisztek!!!!!
Márpedig az elég gáz ha csináltok valamit de nem hisztek benne...
Vígasztalásul elmondom hogy mi 8 éve vagyunk együtt, az első pár évben számtalanszor összevesztünk, szakítottunk hetekre kéthetekre, egyszer bosszúból lefeküdtem egy másik nővel amit azóta is bánok mert borzalmasan nagy hiba volt!
De aztán egyre jobban összecsiszolódtunk, és még mindig szeretjük egymást és már nincsenek komoly balhéink max apró évödések amiken később jót nevetünk!!!
Az élet sajnos nem úgy hozta hogy kiteljesedjen rendesen a kapcsolatunk, a körülmények elég gázosak, de ha szépen lassan is de alakulunk, látjuk az alagút végét és hiszünk magunkban!!
Tegnap előtt engem is ugyanígy kidobtak. Pedig emlékszem a pillantására, ahogy rám nézett. Csodálattal nézett, mintha az emberinél magasabbrndű lény lennék. És ez kölcsönös volt. Emlékezem a gyönyörű barna szemeire, a selymes tapintású hajára. Emlékszem, amikor egy hosszú-hosszú séta után először megcsókolt.
Addig szeretett, amíg boldoggá tudtam őt tenni. De jelenlegi állásontomban nem tudom. Mert nehéz időszakon megyek keresztül. Azt hittem támogatni fog. Ehelyett elhagyott, mert nem tudom boldoggá tenni. Nekem is voltak időszakaim, amikor nem voltam mellette boldog, de azon voltam, ogy ez helyrejöjjön. Önző doog csak azért szeretni, mert boldoggá tesz. Én nem azért szeetem őt még mindig, mert boldoggá tesz. Sosem szért szerettem. Mert még most is szeretem, pedig faképnél hagyott. Nem szép dolog valakit csak akkor támogatni, amikor minden rendben van. Azt mondta,hogy a nehezebb időszaokban sem fog elhagyni, sőt!!! Örökké fog szeretni. És elhittem. Engedtem, hogy naiv legyek, tengedtem magam a boldogságnak. Tudtam, hogyha megszeretem, akkor én leszek a hűséges, mert eddig mindenkit, minden barátomat, barátnőmet és szerettem tovább. És még mindig szeretem őket. De őt, az egyetlen szerelmemet hogyan rudnám elfledni? Mikor eddig senkit sem felejtettem el, akit valaha szerettem? Ázbaszott. És szerintem nem csak az ő keze van a dologban.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!