Fogalmam sincsen mit tegyek, de iszonyatosan hiányzik és nem értek semmit. Mit tegyek? Részletek alább.

Megismertem egy imádnivaló lányt. Ő 28, én 32 éves vagyok. Minden alkalommal egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Odáig jutottunk, hogy minden búcsú egyre hosszabb és nehezebb volt. Elmondása szerint iszonyatosan tetszem neki, kíván engem, sosem érzett gyomorgörcse van ha a közelemben van, vonzódik hozzám, szeret velem lenni és hozzám bújni. Viszont minden alkalommal kifogásokat keres: nekem nem olyan a nőideálom, mint ő; bárkit megkaphatnék, miért őt akarom; képten párkapcsolatra, pedig nemrég még vágyott rá; nem érzi a hiányomat, ha nem vagyunk együtt, holott ha együtt vagyunk és megérintem nem tud ellenállni; fél saját maga miatt, de nem tudja miért; nem illünk össze, mert olyanok vagyunk, mint a tűz és víz; nem is bírnám őt elviselni; ő mindig elmenekül ... és még sorolhatnám. Nemrégiben elmentem a közös helyünkre és mondtam, hogy ha nem érez közös jövőt, akkor ne jöjjön. Nem jött, viszont küldött egy üzenetet utána, hogy sajnálja és tudja hülye, mert jó is kisülhetett volna belőle. Mi a fenét csináljak? Irdatlanul hiányzik, nem tudok másra gondolni, vagy nézni rajta kívül. Miért nem adja meg az esélyt, ha tudja ő maga is, hogy jó lehetne? Ezen az estén, mikor nem jött el és írt felhívtam és bár tagadta, de sírt (legalábbis erősen szipogott a telefonba és szomorú volt a hangja). Mit tegyek? Előre is köszönöm!