Az őzikepuszi megcsalásnak számít?

Két éve vagyok együtt a barátommal és a szokásos rózsaszín felhő még nem illant el, és teljesen meg voltam győződve arról, hogy egyik erényem a hűség. Ő volt az a férfi aki követte lelkem minden egyes rezdülését és lágyan pengette húrjait. A hosszú együtt töltött hónapok azonban kezdték megmérgezni a kapcsolatunkat és a lángoló szenvedélyből parányi szikra lett, néha próbáltam életet lehelni és felidézni szerelmünk hevességét és vágyaink tavát újra bő vízzel hinteni, de az egyre csak apadt. Az elkeseredést gondosan eltakarta a tudatom és ahányszor feltettem a kérdést: Szeretem? A szívem egyből kitört, elnyomta elmém hangjait és rávágta egyből az igenlő választ, csak, hogy megóvja az eddigi képet, amit álomvilágom őrzött. De a nő ma úgy érezte, hogy utat tőr magának, hogy lelkem újra a realitások talaján nyargaljon.

Aztán elmentem kocsmázni. Találkoztam Józsival. Fél fogsora nem vót már meg, maradékot tombolán nyerte. Humora elkápráztatott. Feltette nekem a nagy filozofikus kérdést: "Mi az bazzeg, négy lába van nekie asztal, de nem szék?". Szégyenszemre kifogott rajtam e kérdés. Úgy éreztem a Sors egymásnak teremtett minket. Hazafelé menet kiszedett a kukából egy elnyűtt kecsápos hamburgeres zacskót és rózsát origamizott nekem. Olyan romantikus volt. Sajnos találtam benne még a hambiból megmaradt penészes zsemledarabot, de segítségemre sietett és megette a maradékot. Megálltunk a bejárati ajtónál és életemben olyan őszinte beszélgetést nem folytattam senkivel. Mondta, bennem megbízik és elmesélte, hogy többmilliárdos öröksége van, mert az apja bagolyköpet-bundával kereskedett. Egyből ráizgultam a lovettára, ágyékom tüzelt, odahajoltam a Józsihoz majd összeérintettem a szempillánkat és megrebegtettük mindketten. Őzikepuszival búcsúztunk tehát. Most olyan bűntudatom van, ez megcsalásnak számít? Mit tennétek a helyemben?