Nem érzem jól magam a kapcsolatomban, mit csináljak?

A történet úgy kezdődik, hogy 2 hónapja összejöttem egy sráccal, boldog is voltam, mert régóta nem volt már senkim. Annak ellenére, hogy sose szerettem elsietni a dolgokat, és nem is voltam soha ennek a híve, itt elég hamar történtek dolgok, kezdve az első csóktól, ami akkor még nem érett meg arra, hogy elcsattanjon. Jól éreztem magam, viszont megtörtént, amitől féltem: kezdenek előbukkanni olyan tulajdonságai, amik nem igazán tetszenek, amikor már benne vagyok a kellős közepében. Nagyon sokat beszél a volt barátnőiről (olyan téren is), és volt, hogy az én barátnőim előtt is eldicsekedett már, hogy kivel mikor hol volt és meddig. Igaz emiatt már rászóltam, hogy nem esik jól. Társaságban olyan, mintha be akarna vágódni a barátnőimnél, nagyon sokat beszél magáról, minden történethez van egy saját tapasztalata, ami magáról szól. Sokszor utal arra, hogy nem vagyunk együtt elégszer, holott nem csak rajtam múlik a dolog, mert fizikailag is elég nehézkes megoldani, de úgy mondja, mintha rajtam kéne számon kérnie, és egy közel nem oda illő témából is ki tudja ezt hozni. Rájöttem, hogy szeretem, de nem vagyok szerelmes, pont ezért nem is szeretem, ha nem lassan alakulnak ki a dolgok, mert úgy érzem nem is volt esélyem belé szeretni. Adtam neki illetve magamnak időt, hogy ez megváltozzon, de azt veszem észre magamon, hogy inkább kerülöm a társaságát, és nincs is kedvem vele lenni. Úgy érzem becsapom őt ezzel, mert szerintem ő szerelmes belém, és ő azt is hiszi, hogy én is szerelmes vagyok belé, mert a kezdeti lelkesedés megvolt, csak mostanság alábbhagyott. Hiányzik az a tűz a kapcsolatból, amikor a pulzusom az egekben van, ha találkozunk, amikor minden vele töltött perc egy örökkévalóság. Ehelyett olyan érzésem van, mintha már évek óta csak megszokásból lennénk már együtt, mintha természetes lenne, hogy minden nap találkozunk. Én nem szeretném átvágni, és rosszul is érzem magam emiatt, látszik rajtam, hogy nincs minden rendben. Legutóbbi barátomat is így kezdtem kerülni, mellette 5 hétig bírtam, mert egyszerűen nem tudok változtatni a hozzáállásomon, vagy elnézni ezek felett, úgy érzem nem is fogok már soha senkit úgy tudni szeretni, mint az első szerelmemet, aminek elég nagy csalódás lett a vége. Mit csináljak? A legtöbben azt mondják, hogy anélkül a bizonyos tűz nélkül nem ér semmit, van aki meg azt, hogy jobb az, ha engem szeretnek jobban, és benne vagyok egy biztos kapcsolatban. Mit gondoltok erről?

23/L