Mi segithet? Mit tegyek?

Sszia!!

Szeretnék neked segíteni, de ezt igazából csak Te tudod! Muszáj döntened, és ebben igazából mi csak .. tényleg messziről segíthetünk.

Én azt mondom, hogy gondold végig, mennyire jó egy ilyen kapcsolatban élni, ahol úgy érzed magad, mint egy börtönbe! Ilyenkor már semmi értelme, örülni kéne pusztán annak is, hogy együtt lehettek, meg minden..

De így nekem úgy tűnik, hogy ebben a kapcsolatban már nem sok jó van!

Hidd el, jobb túlesni rajta minél előbb. Tudom, hogy ilyenkor mindenki arra gondol , hogy "dehát szeretjük egymást", nem ez nem így van, ez biztos, hogy szerelem! A szeretet egészen máshol kezdődik!

Ha ilyen kötöszködős, akkor majd kipróbálhatja, hogy ezt más hogy viseli el.

Merj lépni, merj boldog lenni! (és szabad)

Kedves harmadik hozzaszolo nagyon igazad van!

En is oreg roka vagyok mar es felnott elegge ahoz, hogy tudjam 18 evesen mennyire komolynak hittem magam a mostani tapasztalataimhoz kepest....

Igazabol kedves kerdezo nagyon jol tetted, hogy irtal neki privibe a legjobbat! A szerelem szep dolog meg az is, hogy "szeretjuk egymast" de ha valami nem mukodik ujra es ujra "megbeszelitek" a dolgokat amik lathatoan nem mennek at a sracnak es csak szenvedsz....nem sok ertelme van.

Igen, egy kapcsolatban vannak hullamvolgyek de ez meg csak 10 honap!!!!!!! 10 honap utan ennyire leszarni azt amit igerunk annak akit allitolag "szeretunk" hat nem szep dolog. Onzo modon ovis stilusban nyomni erzelmileg 19 evesen...elkeserito es neked igen keserves a soraidbol azt olvasom ki.

Igaza van a valaszadonak. Igy akarsz elni?

Valoszinuleg nem, hiszen feltetted magadban a kerdest es itt igy ismeretlenul is valaszt keresel.

A szerelem csak rozsaszin almokban old meg mindent. Az eletben igazabol tisztelni kellene elsosorban a tarsunkat egy kapcsolatban - mert a szerelem elmulik.

Ez a fiu nem tisztel teged es meg neki alla feljebb.

Nekem is volt egy hasonlo 3 evig csinaltam. Eletem legjobb dontese volt megszabadulni tole.

Szia!! Én nem tanácsot adok neked kedves kérdező, csupán a véleményemet szeretném megosztani veled a kérdéseddel kapcsolatban! Megdöbbenve olvastam soraidat!!!! Ez pokoli lehet, én bitos hogy nem csinálnám. Nézzünk csak mélyebre egy kicsit, két fiatal aki elhatározta hogy eggyütt él, ez eddig rendben is volna, de könyörgöm így! Ha már most az elején ez van köztetek mi lesz később?! Én megmondom neked, ez csak még rosszabb lesz. Mint ahogy írtad is hogy régen is ilyen volt de most már rosszabb, és ez még csak fokozódik. A féltékenysék betegség! Egy pici féltékenység belefér sőt kel is hogy érezze a másik hogy fontos vagy a számára, de itt már nem erről van szó!!!

Ez már beteges, csak tönkre teszitek egymást lelkileg, ami egyikőtöknek se jó, téged azzal hogy állandóan rettegsz most vajon mit talál, ki mibe köt bele, ő magát pedig azzal hogy állandóan "jár" az agya srófolja magát!

Ennek nem lesz így jó vége. Szerintem nem ártana szakember segítségét igénybe venni, ha továbra is úgy döntetek hogy eggyütt maradtok!!

Még annyit szólnék az előző válaszomhoz, hogy nem szabad mindent eltűrni!

Én is ott hagytam az alkoholsta férjemet, aki ha beivott mindent tört zúzott. Pedig már 20 éve eggyütt voltunk, az utolsó 5 év pokoli volt, de a gyerekek miatt lépnem kellet nem tehettem ki őket ilyen stresznek. Léptem, mindent ott hagytam neki, és azóta nagyon boldog vagyok!

Neked is csak azt mondom!!!! LÉPJ!!! Ez így nem boldogság!!