Van még remény arra, hogy valaha szerelmes párt alkossunk? (Lent picit bővebben kifejtve. )

Kicsit több, mint 2 hónapja szakÍtottam a barátommal (21 éves). 11 hónapot voltunk együtt, mindkettőnknek a másik volt az első ,,igazi" kapcsolata (szüzesség/szex kérdésében mindenképp). Nem rég döbbentem rá, sajnos ,,túl későn" hogy ő volt az első szerelmem és a mai napig őt tartom annak. :( Végül is közös megegyezéssel döntöttünk úgy, hogy nem igazán működnek köztünk a dolgok, mert egyikőnk sem szerelmes a másikba. Az elmúlt két hónapban én kétszer mondtam neki (egyszer személyesen könnyek közepette) hogy nagyon szeretem; a legutóbbi alkalommal pedig sms-ben írtam neki, hogy nagyon hiányzik és szeretem őt. Nagyon rossz nélküle, 2 hónap alatt nem egyszer tettem kárt magamban, mert egyszerűen nem tudom sokszor már elviselni a hiányát...emellett számomra egyre ijesztőbb és fájdalmas, hogy legtöbbször levegőnek néz (én is felvettem ezt stÍlust muszájból, így kicsit könnyebb), nem is beszélünk egyáltalán 2 hónap óta (ő néha még köszönni sem akar). Még annyit szeretnék, hogy látom rajta / érzem is, hogy ő is szenved...akkor miért nem lép? :(

...És még valami: mindkét alkalommal, ő azt mondta nekem, hogy ő nem képes/ nem tud változtatni és sajnálja.

Fogalmam sincs mit tehetnék! Szeretem őt és rossz nélküle és nem akarok senki mást!

Elnézéseteket kérem, ha kissé összefüggéstelenre sikeredett az irományom (zaklatott vagyok)!

Kérdésem/kérésem:

Mi a véleményetek, mit tudnátok tanácsolni, mit tehetek?

L/20