Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Más is érzi úgy, hogy neki soha nem lesz párkapcsolata az életben? L19
Az egész életem egy rakás szerencsétlenség. Mintha követne, és mindig megtalálna a balszerencse... a sulitól szinte tiszta ideg vagyok, félek a vizsgáktól, hogy megbukok. Pedig minden álmom elvégezni egy ilyen sulit. Viszont ez teljesen kihat a személyiségemre, a hozzáállásomra egyes dolgokról. Mintha belém lenne programozva az, hogy taszítsam el magam mellől az embereket... ezért sem tudok ismerkedni. Egyre feszültebb vagyok, frusztráltabb, ráadásul tipikus ez a stresszelős típus vagyok. Elvagyok szokva az emberektől, nincs időm, ráadásul lusta is vagyok barátkozni, mivel a régieket
egyre jobban kezdem elveszíteni... sosem volt még párkapcsolatom, szerintem az összes fiú szemében egy kis szürke egérnek vagyok titulálva. Ráadásul egyre jobban kezdem kizárni az érzéseimet, sokkal inkább az ésszerűségre törekszem, még ha másnak az fáj is... tipikus karrierista hozzáállás... ami sokak szerint undorító. Azt hiszem, kezdek ilyenné válni, és
megutálni az embereket, meg az egész életet, és csak saját magamra gondolni. Néha úgy érzem, egy jelentéktelen ember vagyok, akinek semmi sem jön össze... és egyedül fogok megrohadni. Lehet rinyálás, de nem annak szántam, se önsajnáltatásnak... csak kíváncsi vagyok, más is van-e így, ilyen helyzetben.
válasza:
válasza:Ugyanez van velem is,pontosan ez a helyzetem.
22/F
Addig nem fogok szerintem megváltozni (már amennyire ismerem magam) amíg véget nem ér a stresszelős időszakom = suli. Tanulok, tanulok, de néha nem látom eredményét... és néha olyan, mintha soha nem érném el a célom.
Nem a külsőségekkel van bajom, megvagyok elégedve a külső adottságaimmal. Csak belsőleg érzem úgy, már egy ideje, hogy egy jelentéktelen szardarab vagyok, egy senki.
Nem tudom, fogalmam sincs, hogy rázhatnám helyre magam.
Lehet pszichológushoz kéne járnom... elég maximalista ember vagyok, sajnos. Na meg ott a munka... az sem tudom, mikor fog összejönni.
válasza: válasza: válasza:Korábban én is hasonlóan láttam a dolgokat, reménytelennek tűnt minden, de miután elutaztam egy rövidebb időre Magyarországtól jó messzire, teljesen pozítívan álltam a dolgokhoz.
Miután visszajöttem, másképp láttam a világot, máshogyan álltam és állok most is a dolgokhoz.
Úgyhogy, aki ilyen helyzetben van és megteheti, akkor utazzon el valami teljesen más helyre, mint ez az ország.
válasza:azt megkérdezhetem, hogy mit tanulsz?
sejtem, de kíváncsi vagyok pontosan.. már ha nem nagy titok.
én is sokszor éreztem ezt és a maximalizmus bennem is fellelhető, ez egyfajta menekülés, szerencsére nekem sikerült kilábalnom ebből az állapotból, de sokszor visszatér és olyankor úgy érzem, hogy kellemes és csak erre van szükségem, mert ha tanulok, akkor egyre közelebb kerülök a célomhoz és olyat érhetek el, ami kiemel a tömegből
én például pont azért csinálom ezt, hogy kompenzáljam vele a sztereotípiákat és attrocitásokat, amiknek kivagyok téve a -sokszor úgy érzem, hogy sajnos- nem épp hátrányos külsőm miatt
a pszichológia áll minden hátterében, biztos nálad is van valami oka ennek
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!