Csalódások után hogyan álltatok talpra? Hogyan láttátok meg a pozitív dolgokat az életben, ha csak negatív dolgok történtek veletek, pedig ti mindent megtesztek/tettetek annak érdekében, hogy a jót vonzzátok be?

Tudom, hogy vannak nálam sokkal nehezebb körülmények között élők, és tudom, hogy az egészség a legfontosabb, és ezek a problémák eltörpülnének, ha vmely családtagom, vagy akár én súlyos betegségben szenvednék, de egyszerűen már 2 hónapja tart ez az állapot, és nem hogy javulna, csak egyre rosszabb lesz. Csak nyugtatóval tudok aludni, feszült és ingerült vagyok a környezetemmel, hiába járok társaságba, az csak addig zökkent ki arra a pár órára, de amint hazaérek visszazuhanok a mélybe. Diplomám és szakmám ellenére 64.190ft-ot keresek, azért is csinálzam meg a diplomát, h emeljék a fizetésem. Mivel tudtam, h több lesz majd a fizetésem, árverés útján nagyon olcsón hozzájutottam egy lakáshoz, amit most törlesztek, de hiába a diploma és a szakmai végzettség, egy forinttal sem emelte a vállalkozó a fizetésemet, arra hivatkozva, h válság van. Ezen kívül 2 hete elpakolt tőlem az élettársam, akivel 2ésfél éve voltunk együtt jóban rosszban, szerelemben jelzem, ezen kívül eltört a lábam, amiből mivel dolgoznom kellett (mert nincs táppénzem sem) nem jól forrt össze a csont, és most sántikálva járok 27 évesen, valószínűleg életem végéig. Szóval se azért nincs kedvem felkelni, h munkába menjek, ahova 4 év tanulmányi szerződés köt még, hazajönni azért nincs kedvem, mert nincs kihez, még akkor is ha párom keres, meg azt mondja szeret, ha egyszer megtette ezt velem, megtenné újra ha probléma lép be az életünkbe, egy szóval se éjjelem se nappalom. Aki volt már hasonló szituban, könyörgöm segítsen, hogyan lássam pozitívan, hogyan érjem el, h megbecsüljenek, hogy nézzenek valamibe, akár a főnököm, akár a párom? Azt hittem mindent megtettem érte, hogy legyek valaki, de maradtam még egy kisebb darab senki, mint aki eddig voltam......