Miért gondolják a nők, hogy olyan egyszerű függetlenedni?

Abszurd elvárásaik vannak. Huszonévesen, aki otthon lakik, az egy lusta, anyucipcifia, dolgozni nem akaró, sikertelen lúzer. Legalábbis szerintük.

A társaságomból (20 év felettiek) mindenki otthon lakik. A keresetünk 80-130 ezer forint között változik havonta, 8-12 órában, néha hétvégenként is dolgozunk.

Ebből mégis, hogy függetlenedjen az ember?

Maximum lakótársakkal lehet így megélni. De mivel jobb a lánynak, ha nem a fiú szüleit kell bámulnia, hanem egy jóval kisebb lakásban a lakótársait?

No és számoljunk is egy kicsit, mi mennyibe van havonta:

szobabérlés: 20 ezer

rezsi: 10 ezer

étel, tisztálkodás: 30 ezer

bérlet: 10 ezer

internet, telefon: 10 ezer

Marad 0-30 ezer forint és egy fillért sem költöttünk magunkra. Nem mentünk semerre. Nem ruházkodtunk, nem randiztunk. Nem tudunk autóra gyűjteni, mert ugye az minimum. Nehogy már BKV-zni kelljen a kisasszonyoknak. Az ehhez kapcsolódó kiadásokról meg még nem is beszéltem.

Arra meg külön kíváncsi lennék, hogy az ilyen feltételeket szabó hercegnők milyen körülmények között élnek, és mennyire függetlenek a szüleiktől.

Visszább kéne venni az arcból meg az igényekből, mert így kapásból a férfiak 95%-át kizárjátok és ez csak az anyagiakra vonatkozik.