Lányok! Nálatok mennyire befolyásoló tényező, ha egy férfi még a szüleinél lakik? Mennyire számít ez fekete pontnak, amikor ismerkedtek vele?

hjah.Felnéz a férfira, mert már vízionálja, hogy neki már nem kell tennie semmit at életben. :p

Manapság azért ez a külön költözősdi nem olyan egyszerű. Én nem vagyok egy olyan ember, aki hamar a nyakára hág a pénznek, igyekszem spórolni, mindent kétszer meggondolok, hogy megvegyem-e illetve hogy valóban szükségem van-e rá. Bulizni ritkán járok el, akkor sem költök észveszejtően sokat. Mégis, azért ha reálisan nézem a dolgokat, a környékümkön 30-40k az albérlet, ehhez jön ugye a rezsi, ami a téli hónapokban majdnem van ugyanennyi. Az én fizumból ez nem jönne ki, valakinek szükséges lenne beszállnia, akármennyire is szeretnék elköltözni. Két embernek csak könnyebb ez, ráadásul lenne egyfajta hajtóerő, ha lenne valakim, hiszen én rengeteg mindenről le tudok mondani azért, akit szeretek és akinek egy jobb életet akarok biztosítani. Ugyanakkor az albérlet is csak átmeneti megoldás lenne, hiszen ha azt nézem, lassan mindegy lenne, ha saját lakást vennék és annak a törlesztőrészletét fizetném, hiszen az már mégiscsak az enyém és ez megelégedettséggel töltene el. Ráadásul ha lenne valakim, akkor ugye különköltözés esetén megváltozna a kapcsolat is, új értelmet nyerne, hiszen jobban kellene alkalmazkodni egymáshoz, tolerálni egymást és ott derülne ki, hogy ki a legény a gáton, ki ijed meg a házimunkától, a főzéstől és úgy általában véve az önálló élettől. Kocsiban egyelőre nem gondolkodom, mert ha a benzinárak már így is az egekben vannak és mint tudjuk, kocsit venni nem nehéz, fenntartani azonban sokkalta nehezebb. Kis házat szeretnék, csendes, lehetőleg nyugalmas életet és valakit, akivel ezt meg lehet osztani. De míg egyedül vagyok, ilyenen nem gondolkozom, egyszerűen nincs értelme egy olyan legénylakásnak, ami kihalt, üres és otthontalan.