Szerintetek nem ciki az ilyesmi egy 35 éves nőnél?

Itt te nem tudod értelmezni, amit írok. "Ezt megteheti távolról, engedően, de megteheti úgy is, hogy beleszól." A "távolról" ugyanaz nálam, mint nálad a "támogatja". És nyilván nem azt romantizálom, hogy a már felnőtt gyereke életét is irányítsa az anya, hanem azt próbálom megmagyarázni, hogy valamilyen szinten mindig megpróbálja "védeni", azt nem írtam sehol, hogy ezt feltétlenül jó módszerrel teszi.

Egyébként arra tippelnék, hogy a fenti kérdésben szereplő anyuka egyedülálló, aki épp ezért nagyon ragaszkodik a gyerekéhez, hisz talán nincs senkije mása. Lehet, nem helyes, ha nagyon félti az új pasijától, de benne lehet pl. az egyedülléttől való félelem is. Ennek megértéséhez kell az empátia, mivel ha erővel szakítják el tőle a lányát (kvázi), akkor valószínű mindig utálni fogja azt, aki megteszi. De ha össze tudnak barátkozni... lehet naiva vagyok, hogy jobban kedvelem a barátságosabb megoldásokat.

Én 35 N vagyok, 19 és 33 éves korom között távol laktam, volt férjem, most elvált vagyok, egyedülálló, most 2 éve megint itt a vénasszonynál (anyámnál)lakom. Kibírhatatlan. Úgy kezel, mint egy óvodást. Nem úgy mint egy felnőttet. Sokszor elküldöm a qva a.ba. Én ha találnék egy megfelelő pasit, egy hét után költöznék, az tuti. Az anya nem fog megváltozni, költözni kell, és anyukát pedig csak havonta egyszer felhívni telefonon és leszoktatni a telefonálásról. Teljesen másképp éreztem magam, mikor a vénasszonnyal csak ritkán beszéltem.

Szóval a költözés a megoldás, ha a leányzó nem akar költözni, akkor ne könyörögj neki sokáig, még 1-2 hónapot, 3-at maximum. Egyébként is lakva ismerszik meg az ember. Úgy lehet igazán megismerni a másikat.