HOgy lépjek túl és legyek boldog, tudjak boldog lenni, ha ugy lett vége a kapcsolatomnak hogy minden jó volt, szinte semmi előjel és otthagynak halálosan szerelmesen?

KÖSZÖNÖM A VÁLASZOKAT, jo hogy hasonló tapasztalatokat olvasok...még írjatok ha van ilyen , vagy volt hogy hogy álltatok fel, nekem annyi a különbség hogy nem tudom hogy tudom még mindig szeretni azt aki igy megbant....ez az amit nem ért a szivem, az agyam tudja hogy ha visszajönne akkor ugyanezt élném át megint pár honap mulva, mert tudja mivel lehet rávenni vmire, az iylen fiuk sajnos tudnak manipulalni, csak valahogy ész kell hozzá hogy az csak pillanatnyi hizelgés, telebeszélte olyanokkal a fejem hogy a jo kapcsolatban nem kell kompromisszum a jo kapcsolatban minden minidg jo, és hogy nem kell sirni hanem ami fájdalmat okoz azt ott kell hagyni...szerintem nem ilyena világ, sok mindenért harcolni kell...na mindegy de igen a velem korabeli baratok veleménye nagyon sokat segitett, igaz hogy baratokbol nagyon kevés aki ilyenkor melléd áll.de meg lehet találni...lehet fejlödni a beszélgetésekkel és más probléma megoldóképességének meghallgatásával

Annyi még a baj hogy valamiért anynira szerelmes voltam belé, ami mé ugye most is fá, hogy ugy erzem másba majd nem tudok az lenni, mert azt amilyen jol éreztem magam ezzel az emberrel aki ekkora sebet ejtett és szétcseszte az önérzetem....és nem tudom h bármikor is olyan összhangba tudok e vagy merek e kerülni valakivel bármikor is, mert félek hogy megint megtörténik....de ha viszont nem vállalunk kockazatot és nem hiszünk akkor miértelme mindennek, szerintetek csak meg kell tanulni ujra hinni? lehet mégegyzser akkora odaadást és szerelmet érezni?