Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan tehetném rendbe a kapcsolatunkat a párommal?
Lassan két éve vagyunk együtt, még egyetemisták vagyunk mindketten, ezért nem tudunk összeköltözni, és sajnos vannak olyan napok is, amikor egyáltalán nem tudunk találkozni (mellette diákmelózunk is).
A gondom az, hogy én mindennél jobban szeretem őt, néha azonban azt érzem, hogy ez a rajongás kissé egyoldalú, és a páromnak valahogy mindig minden fontosabb, mint én. Ez olyan apróságokból jön le nekem, amelyek elsőre talán csak hisztinek tűnnek, ezért én is próbálok türelmes lenne, de mikor már ezredjére kell eljátszani ugyanazt, kicsit kiakadok.
Ha nem találkozunk, néha egész nap fel sem hív, pedig tudja, hogy ez egy olyan dolog, amire érzékeny vagyok. Nem kell félóránként beszélni, de egyszerűen el sem tudom képzelni, hogy egész nap eszébe se jutnék, és ne tudna fél percet szánni rám...
Néha nagyon durván tud beszélni velem csip-csup ügyek miatt, és sosem képes "feláldozni" magát azért, hogy olyan dolgokat csináljunk, amiket én szeretnék (pl. egyszerűen elmenni sétálni egy negyedórát, neki ehhez sosincs kedve). Sosem lep meg még egy szál virággal sem, arra sem képes, hogy egy évben egyszer meghívjon egy pizzára vagy bármire...
Ismétlem, ezek így elsőre tényleg apróságnak tűnhetnek, de mind csupa olyan dolog, amit már egymilliószor megbeszéltünk: hogy hívjon már fel, ha végzett a munkában, hogy ne beszéljen velem csúnyán, ha ideges, hogy jusson már eszébe néha, hogy nő vagyok és bánjon velem akként..
Ha együtt vagyunk, akkor igazából eszembe nem jutna, hogy nem szeret engem, inkább úgy érzem, belekényelmesedett már abba, hogy én mindig körülötte ugrálok, és úgy érzi, mivel úgyis mindig ott vagyok neki, semmit nem kel tennie a kapcsolatunkért. Azt hiszi, úgyis mindig megbocsátok, ha b*szik felhívni az ígérete ellenére, hogy nem kell nekem sem bók, se néha valami kedvesség, mert úgyis szeretem, és elég ha ellézeng mellettem.
Ezen szeretnék változtatni, tehát nem olyan válaszokat szeretnék kapni, hogy "szakíts", mert először még meg akarom próbálni jobb mederbe terelni a dolgokat.
válasza:Ne ugráld körbe és ne akarj neki megfelelni, tegyél ugy te is, mint ahogyan õ bánik veled.
Menjél el sétálni valamelyik bariddal, vagy egyedül, hagyd otthon.
válasza:Nehezen lehet változtatni egy emberen,előbb-utóbb ismét ugyanolyanná válna,mint amilyen volt.Amúgy ő nem akar változtatni,ez látszik.Teljesen érdektelen feléd,ne haragudj,de hiába szereted az ilyen embereket.Tudom,hogy nagyon nehéz lemondani valakiről és valakinek a szeretetéről,mert voltam ebben a helyzetben.De tudod én is próbálok másra koncentrálni,már kezdek kilépni ebből a kapcsolatfüggésből..merthogy ez az.Nekem már nincs párom,de volt két évig,és mellette voltam ERŐSEN kapcsolatfüggő,és alig tudok el tőle szakadni a mai napig.. ő persze ezt úgy reagálja le,hogy mindig mondja,hogy ne haragudjak,de neki már nem kellek.És sosem bánt szóban,sosem veszekedtünk emiatt,se neten,se sms-ben,se élőben.Megértem azt,hogy nem kellek már neki,de akkor is szeretem.De tudom,hogy majd jön más,akit megérdemlek,és ő is megérdemel és szeretni fog igazán.
És ha ez mégsem jön majd be,akkor egyedül fogok élni,vagy gyerekkel..mert gyerek az kell,akárhogyan is lesz.
Szóval talán azt kellene tenned,hogy nem kellene foglalkoznod ennyire vele..akármennyire is bele vagy bolondulva.
Szerintem hazudik magának az,aki azt hiszi,hogy bárkit is megváltoztathat.Ne erőltesd rá magad!Ha szeretne,nem kellene,hogy erőltesd a dolgokat,mert akkor hívna magától.
válasza:Ha mindkét kérdést te írtad ki, akkor nagyon egyszerű a dolog: egyszerűen "túl sok" vagy a barátodnak, megfojtod őt ezzel a folyamatos ragaszkodással. Biztosan szeret téged, mert különben nem viselné el, ezt a túlzásba vitt szeretetnyilvánításodat, de épp azért ilyen közömbös veled, mert minek erőlködjön? Mire egyet bókolna, te már kétszer felhívtad és háromszor leszúrtad, hogy miért nem hívott. Annyira kimutatod a rajongásodat, hogy emiatt ő már nem is "tud" udvarolni neked, kinyírod benne a vadászösztönt, a hódítás örömét ezzel a csimpaszkodással.
Vegyél vissza kicsit, ne legyél ennyire kiszámítható, ennyire ragaszkodó, ne követeld ki, hogy felhívjon, hagyd már egy kicsit a srácot is érvényesülni. Úgy néztek ki kívülről, hogy ketten ültök egy csónakban, de te mindkét evezőt magadnál tartod, csak te evezel, aztán panaszkodsz, hogy fáradt vagy. Hát tedd le az egyik lapátot, ne dirigálj, ne lógj rajta, kelljen neked udvarolni de ne te mondd meg a módját. Azért nem bánik veled úgy, mint egy nővel, mert te sem viselkedsz vele nőiesen, inkább mint az anyja "kisfiam, megmondtam, hogy munka után hívj fel!" ez így nem lesz jó. Ha nem változtatsz, el fogod magadtól vadítani előbb-utóbb.
válasza: válasza:A 3-as válaszoló nagyszerűen leírta.
Egy kicsit kiegészíteném.
Ami van az nem hiányozhat. Az hiányzik ami nincs. A nők ezzel a folyamatos "üldözéssel és csimpánzkodással" nem is adnak lehetőséget a másiknak arra, hogy hiányérzete legyen.Nem is tud a hiányérzet kialakulni benne, és ha nincs hiányérzete akkor pedig nem tudja felmérni azt mit és mennyit jelent neki a másik.
A férfiakat hagyni kell, hogy távolra "pattanjanak" és ha megéli a hiányt,akkor az ő vágya fogja visszahozni. Így viszont te forszírozod ami a számára teher,és kényszerként éli meg.
Jól mondja a 3-as, ahhoz, hogy nőként bánjon veled, nőként kell viselkedni. Az okos nő úgy szeret, hogy teret ad a férfinak is , hogy viszonozza a szeretetet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!