Párom megbízik bennem, szerintem túlságosan is. Nem érdekli hol vagyok, mit csinálok, ha olyan lennék, rég megcsalhattam volna. Tudom, hogy szeret, de ez zavar. Miért van ez?

Nem kell átesni egyik szélsőséges oldalra sem, az arany középutat kell megtalálni. Valóban kell bizonyos fekú egészséges féltékenységnek jelen lennie a kapcsolatban, hogy ebből is érezzük, hogy fontosak vagyunk megbecsülnek és nem szeretnének elveszíteni. Ha egyáltalán nem érdekelné a párom, hogy kivel és hol vagyok én kezdenék gyanakodni, hogy mindenben rendben van-e ebben a kapcsolatban?

Meg kell találni a középutat. Éreztessem is vele, hogy fontos, érdekel és hogy aggódok érte de ugyanakkor ne akarjam elszámoltatni, hagyjam meg a szabadságát. Ha borul a mérleg nyelve valahova akkor fordulnak elő a gondok. Az én párom eleinte mint egy őrült kutakodott, ellenőrzött smst irt minden előzmény nélkül ha nem volt időm gépnél lenni biztos más pasival vagyok érezzem jól magam stb... aztán pár hétre rá fordult a kocka, már az sem érdekelne ha felvetettem, hogy egy rég látott ismerőssel vacsoráznék. Sőt az illető megcsókolt amit elmondtam a páromnak. Megvonta a vállát. Itt a két véglet.. el is hagyott egy másik nő miatt mert állitása szerint kiszeretett belőlem. (éreztem is abból ahogy alábbhagyott az érdeklődés és a féltés, többek közt) Szándékosan nem féltékenységet mondtam mert az mindenkinél negatív hangzású pedig igenis van épitő jellegű, pozitiv és egészséges féltékenység is. Nem csak az eltúlzott rátelepedés a másikra.

Azért a "leszarás" és a féltékenykedés között van pár átmenet. Mi tudjuk mindig, hova megy a másik és kivel, és aggódunk is, ha a becsült idő után pár órával még mindig nincs otthon a másik - de nem féltékenykedünk, és nem gondolunk rosszra.

Ha egy lány rámosolyog a páromra, akkor képzeletben 100-féle módon kinyírom, de VALÓJÁBAN nem vagyok féltékeny, és nem rendezek jelenetet, ha lányokkal barátkozik vagy találkozik. Ez a szerelem-féltés (ez elég jó kifejezés erre) inkább magamnak szól, jó érzés szeretni és félteni valakit, de a hűségében biztos vagyok. Vőlegényem ugyanígy van ezzel, néha vannak poénos megjegyzései (pl. kedveli az x.y.-t, csak egyszer-kétszer azért megöli :D), de ennyi, nem komolyan féltékeny ő sem.

Én értem a problémádat. Szerintem nem beteges, és nem is vagy őrült, meg semmi ilyesmi.

Az én férjem is ilyennek mutatta magát, a kapcsolatunk első 8 hónapjában, hogy ő megbízik bennem , és az ég világon senkire nem féltékeny. Hát egy fenét nem volt az:)

8 hónapja voltunk együtt, amikor késve jött elém a sulimhoz, nem is ért teljesen oda. Út közben látott meg, ahogy a fiú osztálytársammal sétáltam a buszmegálló felé. Na ez már kihozta belőle a féltékenységet, és nem is tudta visszafogni magát. Pedig a sráccal csak barátok voltunk.

Bár azért a férjemet pl érdekelte hol vagyok, kivel meg ilyesmik.

A te párod nagyon véglet szerintem... 2 lehetőség van.

vagy túlságosan elbízza magát ami nem jó. (volt ilyen pasim. őt helyrerázta, hogy megcsókoltam valaki mást, és azért ne vegyen engem készpénznek...és nem árt ha törődik velem...)

vagy tényleg az van, hogy nem szerelmes beléd...

ezt sajnos nem tudhatom. Meg kéne beszélni vele. Vagy intézd úgy, hogy együtt lásson egy pasival. Ha nem reagál semmit, szerintem esélyes, hogy nincsenek mély érzései....

27/N