Lehetséges, hogy valaki ne a társát szeresse, hanem azt, ahogy a társa szereti őt?

Ez bizony nagyon sok kapcsolatra jellemző. Ez azonban nem szerelem. Ugyanis ha a másiknak rossz napja, vagy tartósan rossz időszaka lesz, és ő vágyna támaszra, akkor nem fogsz tudni támaszt nyújtani neki, hanem hiányként éled meg.

Amikor elmúlik a rózsaszín köd (1-3 év), akkor két vadidegen ember áll majd egymással szemben, akik egymástól várnák, hogy a másik fél adja meg mindazt, amit korábban is, és folyamatosan frusztrálódnak mindketten, hogy ez nem történik meg.

A kapcsolatokhoz bizony "fel kell nőni".

A valódi kötődés arról szól, hogy a kötődési személy nem helyettesíthető mással, az ember nézem, és nem azt, amit nyújt nekem. A valódi kötődésben a felek fogékonyak egymás igényeire, és kölcsönösen igyekeznek kielégíteni azokat. A valódi kötődésben el tudom fogadni a másik támaszát, és képes vagyok én is támaszt nyújtani számára, ha arra van szüksége.

Az emberek többsége azonban (gyerekkorból hozott) kötődési problémákkal küzd. Ezt lehet tudatosan fejleszteni, vagy, ha nagyon súlyos a sérülés, vagy már sokszor ismétlődnek ugyanazok a hibák a kapcsolatokban, akkor érdemes szakember segítségét igénybe venni.