Szakított, én mindent feladtam érte, most meg romokban az életem?

"oda költöztem hozzájuk, nem tanultam, nem dolgoztam"

én is otthagytalak volna :p

Ezt te is elrontottad nem csak ő...sosem szabad senkitől ennyire függeni.

Nézd napról napra könnyebb lesz, foglald el magad keress munkát amiben sikeres vagy, és az segíthet visszaadni az önértékelésed. És tanulj meg a saját lábadra állni.

Hát ez az! Nem rajta kell élni, hanem tanulni, és dolgozni! Pfff... Mit csinálj? Keress munkát, képezd magad. áhh...-.-

És senkire ne akarj rátelepedni!

igen, ezt valóban rosszul tetted, de a hibákból tanul az ember...én ugyanezt a hülyeséget követtem el 18-21 évesen, mint te, és még bizony most is iszom a levét (alig sikerül befejezni az egyetemet). De a lényeg, hogy tanultam belőle, és tudom, hogy soha nem szabad magad mögött felégetni mindent egy fiúért...majd esetleg akkor, ha már tényleg összeházasodtok és a férjed lesz, 4-5-6 év után, akkor építhetsz rá, de nem azonnal. Mindig legyen egy B terved, sőt, a legjobb, ha C is van... fogd fel ezt úgy, hogy tanultál belőle, jó lecke volt, és adj hálát, amiért "csak" másfél évet vett el az életedből...mások sokkal többet is elveszítenek ilyenek miatt. Állj talpra szépen és kezdj új életet. Nem tudom, hány éves vagy, de ha még fiatal,a szüleid biztos segítenek...költözz vissza hozzájuk, ha tudják finanszírozni, akkor tanulj, ha nem, akkor keress valami akármilyen munkát, ami egyelőre megteszi, és tervezz...szőj olyan álmokat, amik nem alapszanak párkapcsolaton, hanem csak rólad szólnak, és ehhez igazítsd a párkapcsolatod a későbbiekben, ne pedig fordítva...

24/L

Az együttélésnek vannak bizonyos szabályai, pl. ha velük (a szüleivel gondolom) laksz, az ő szabályaik szerint játszol, ha nem is fizetsz, legalább segíts be a ház körül. Gondolom a szülőknek lett tele a töke a semmittevéseddel és addig marták a srácot, amég nem szakított. Ez a szülős teória.

A másik, ha alapból volt már egy másik lakótársa/társbérlője, aki furcsállta, hogy te csak úgy ingyen bäszod a rezet egész nap náluk és döntés elé állította a srácot: A) vagy fizetsz a lakhatásért, B) vagy elmész C) vagy elmegy ő és fizetheti egyedül a srác a placcot veled a nyakadon.

Az írásodból két dolog látszik: hogy nem lehetsz több 20nál és, hogy úgy állítod be a helyzetet, mintha a barátod lenne az Antikrisztus és Sauron szerelemgyereke, aki téged gyötört te pedig csak szeretted mindvégig. Annyira zokni meg nem értem hogy lehettél, hogy egy garast nem fizettél, a szerelem nem fizeti ki a gázszámlát és ad kenyeret az asztalra. Azt hiszem valójában nem is attól rettegtél, hogy elhagy, hanem attól, ha elhagy akkor mehetsz vissza a szüleidhez, vagy amerre akarsz.

Magadnak köszönheted ezt csibebogár.

Vagy az egész csak egy provokatív fasság, ami sanszos, mert ilyen gyopár ember nem sok van, mint ahogy beállítod magad.