Teljesen kimerültem, már nem tudok mit cselekedni. Szerintetek mi tévő legyek?

Sziasztok!

2 és fél éve vagyok együtt a barátommal, aki egyben tényleg a barátom is. Legjobb barátok vagyunk. Mindent együtt teszünk, nincsenek gátlásaink egymás iránt, olyanok vagyunk mint két testvér, átmentünk már rengeteg mindenen, egész életünk egymásról szól. Együtt kelünk együtt fekszünk, minden nap találkozunk. Nagyon szoros kapcsolatunk van. Nem voltak félrelépések, de nekünk is voltak veszekedős, rossz időink, és voltak, hogy a dolgokat nem beszéltük meg,hanem egyszerűen félretettük és röhögtünk együtt tovább az életben. Ez inkább ő volt. Bennem mindig ott vannak és kavarognak a problémák, és nem tudok egyedül túl lépni rajtuk. Minden próbálkozásom kurdarcba fullott, egyszerűen nem hajlandó kényesebb, nekem idegtépő bajokról megbeszélni a dolgokat. Mindig a válasz a félős, tartó 'nem tudom' és 'szeretlek kérlek ne haragudj rám' a válasz. Magamba néztem, és valahol biztos én is túl hajkorászom a dolgokat, de egyszerűen nem megy egyedül feldolgozni, csak ő van nekem, már iszonyatosan örlődöm úgy 1,5 éve, csak halmozódnak és halmozódnak én meg kezdek már tényleg lestrapálódni, kiégtem. Egyébként tényleg minden jó, nagyon jól meg vagyunk, szeretjük egymást, de nekem ez már sok. Nem tudok mit csinálni, tenni már. Ajánlottam, mennyünk el kapcsolatterápiára, bólintott rá, de ennyibe maradt. 20 körmömmel kapartam ezért a kapcsolatért amikor arról volt szó, mindketten nagyon sok munkánk van benne. Álmaim hercege ezt leszámítva.

Mai nap szintén engem eléggé megrázó eseményt történt, idegösszeomlást kaptam, ordítva bőgtem az ágyamban, simogatott, próbált nyugtatni, jött, hogy beszéljük meg. Már nem akartam! Tudtam, nem mondana rá lósz.art se ha itt kiadnám magam, elegem van már, egyszerűen azt érzem, leépültem, nem voltam kíváncsi az 1000x hallott válaszra, meg hogy majd könnyebb lesz. Nem tudom mit tegyek... Szeretnék jól dönteni, de egyszerűen minden múltbeli esemény felhalmozódott, már nem bírom el a terhet, idegroncs lettem. Időt kértem, nagyon nem akarja elfogadni, bőgött, hogy most nem fogunk találkozni. Szeretnék helyesen dönteni, szeretném, ha kívülállók véleményeznék, mit tennétek a helyemben, véleményeket szívesen fogadok!

Feladjam? Harcoljak még? Hisz nekem is nehéz lenne elengednem őt, szeretjük egymást. Lehet mindenre azt mondani, hogy a szerelem helyreteszi majd a dolgokat? Lehet, hogy ha túl lépnék jobb sors várna rám? Mindent elvesztenék, ha vége lenne.

18/L.