Mit gondoltok erről? Bőv. Lent.

Együtt vagyok a barátommal 1 éve.. az elején annyira szép volt minden, és nagyon hiányzik.. mostanság már annyira beleöltem ebbe magam, hogy olvasgattam a régebbi beszélgetéseink, és sírtam. Egyik nap felkeltettem reggel, suli előtt, mert hiányzott..erre megkaptam, hogy mért keltem fel, még simán aludhatna.. ekkor én egy ilyenen is besírtam, aztán megölelt persze.. tudni kell, hogy együtt élünk a 4. hónap óta.. lehet kicsit elkapkodtuk valóban, de nem bántam meg.. szeretem őt..

Ő nagyon becsületes, megbízhatóság csak úgy árad belőle szinte sugárzik, viszont elég " hideg " típus.. Nem szereti a hosszú öleléseket, mert "unalmas", és csak álmos lesz tőle, nem eléggé romantikus.. ha valamit felhozok, hogy meglephetne valamivel mire hazaérek, akkor ő nekem vágja az a kérdést, hogy mit? én nem értek ezekhez.. viszont ezek mellett kötelességtudó, aranyos, figyelmes ( legtöbbször ) és tekintettel van rám. Tudom, hogy szeret mindennél jobban, de én ennek a "hidegségnek" az ellentéte vagyok. Anno mikor nemvolt velem, mindenki azt mondta milyen mosolygós, vidám, boldog lány vagyok. Nevettem jobbra-balra, semmi nem tudott letörni, optimista voltam/vagyok. Ő meg ugye ezeknek az ellentéte.. Ha rosszul és korán kel, az rá kihat.. ha valami rossz hírt kap előző napokon, az kihat rá, és ez a tanulásban is nagy baj. Én meg minden nap egy új esélyt látok magam előtt.. Mostanában mivel elég sokat vagyunk együtt ezért elég sok a veszekedés is kisebb-nagyobb dolgokért.. de szeretjük egymást, és sosem tudnánk mással lenni..

Ezek után az lenne a kérdésem, hogy mit gondoltok..

Ez a "hidegség" és a negatív hozzáállása a dolgokhoz ez valaha fog változni ? vagy valószínűleg az ilyen emberek nem változnak? Nem akarom megváltoztatni !

Egyszerűen csak törekszem, hogy minél jobb legyen az életünk, és a kapcsolatunk.. És ezek szerintem a fő indokok, amik nem engedik ..

16L / 18F