'Mindenkinek arra van ideje, amire szakít' Mindig így van?

Nem akarsz túl sokat, inkább ő ad túl keveset.

Igazad van szerintem. Kicsit én is ilyen voltam annak idején a kapcsolatunk elején, mert nem éreztem úgy igazán semmit a barátnőm iránt. Csak később, amikor komolyabb lett a helyzet, akkor kezdtem el többet járni hozzá és komolyabban odafigyelni rá.

Sokat lehetne írni az időbeosztás témájáról, de egy hónapban az az egyszeri alkalom nagyon kevés, akárhogyan is nézzük.

Nyilván vannak esetek, amikor adott okok miatt ellehet tűrni egy ilyen helyzetet, de neked fel kell tenned azt a kérdést, hogy számodra megéri-e egy ilyen kapcsolatot fenntartanod ?

Teljesen más lenne, ha mondjuk felnőttek lennétek és munka miatt kellene távol legyetek egymástól , de a kamaszkor nem erről szól és általában nem is indokoltak az ilyen távkapcsolatok. Elég nagy kérdőjel egy olyan fiúért feláldozni ennyi időt, akire nézve, ha őszintén belegondolsz, mennyi az esélye annak, hogy évek múlva is együtt lesztek majd ? Mert amúgy elméletben szépek ezek a távkapcsolatok, de a gyakorlatban sokszor semmi értelmük nincs.

Tényleg valakinek az az ideális kapcsolat tizenévesen, hogy várja azt az egyszeri alkalmat egy hónapban, hogy találkozzon a barátjával, akinek olyan kifogásai vannak, hogy majd legyen egy jó munkahelye, első tanuló legyen , stb. ? Szerintem a kamaszkori szerelmek nem erről kell szóljanak. De ez a te kapcsolatod, nem az enyém. Azon viszont gondolkozz el, hogy mennyire jár kölcsönös érzelmekkel és kölcsönös áldozatokkal ez a kapcsolat, mert lehet ráfogsz jönni arra, hogy nem éri meg folytatni.

Válaszolva pedig az utolsó kérdésedre: “Túl sokat akarok?:/ “ - Nem, egyáltalán nem akarsz túl sokat. Sőt, meglehetősen túl keveset vársz el a barátodtól, ennél sokkal többet kellene adjon neked és neked is egy olyan srácot kellene találnod, akitől sokkal többet kapsz.