Hogyan kezeljem a távkapcsolatot? Sürgős!

Megpróbálok rövid lenni...

Távkapcsolatban élek egy francia fiúval 6 hónapja, most találkoztunk másodjára. Júliusban találkoztunk először úgy, hogy ő nálam volt 2 hetet, én nála 2 hetet szintén. A dolgok nagyon jól alakultak, de sajnos véget ért a hónap. Az elbúcsúzást gyakorlatilag végigsírtam, 1 órán át. Aztán, mikor elment, még beletelt 2 órába, mire kicsit megnyugodtam. De az azt követő éjjel semmit nem aludtam, váratlanul törtek rám sírógörcsök, nagyon rosszul voltam. Túl hirtelennek tűnt, hogy nem volt ott tovább a hotelban (az utolsó 2 napot egy párizsi hotelban töltöttük).

Most itt vagyok nála okt. 16 óta és nov. 13-án repülök haza. De egyszerűen képtelen vagyok aludni. Most is minden olyan jól alakult, túl gyorsan eltelt az idő. Egyre azon jár az eszem, milyen rossz lesz a búcsú megint, és képtelen vagyok visszatartani a sírást, holott még nincs vége. Nem akarom azt az érzést újra átélni...

Megbeszéltük, hogy dec. 20 körül eljönnék megint, itt maradnék 4-5 hétre (ő azért nem tud jönni most, mert a legjobb barátja karácsonykor visszajön a városba, akit évente alig 2x lát), de mikor legutóbb is elterveztük ezt a gyors viszontlátást, nem jött össze anyagi és egyéb okokból.

Most is félek, hogy így lesz, hisz mire hazamegyek, vehetem az újabb repjegyet, hogy még olcsó legyen... de anyagilag nem vagyok épp a topon. Nagyon rosszul érzem magam és belebetegszem a gondolatba, hogy ennyi együtt töltött idő után 1 hónapot külön legyünk.

A dologra az is rátetéz, hogy anyámmal igen rosszul jövünk ki az utóbbi 1 évben és egyre inkább taszít a gondolat, hogy egy fedél alatt lakjam vele. Az elmúlt 2,5 hétben egyszer se volt honvágyam... ha tehetném, itt maradnék örökre.

Kérlek, ha vkinek van tapasztalata távkapcsolattal, segítsen pár tanáccsal, hogyan könnyítsek a lelkemen...

Szeretnék aludni, de kavarog a gyomrom és kattog a fejem... nem maradhatok ilyen 2 hétig. Ráadásul nem akarok majd a hazaúton órákig bőgni, nyilvánosság előtt...