Hogyan kezeljem a nézeteltéréseket, ha nem merem megemlíteni?

Kicsit hosszú lesz, de kérlek segítsetek, mert elég bonyodalmas egy helyzet.:)

18 éves vagyok, a barátom 17, és lassan 2 éve vagyunk együtt.

Mielőtt összejöttem vele, nagyon a mélyponton voltam lelkileg, sok minden nyomasztott, így mikor közeledett, örömmel fogadtam és összejöttem vele. A találkozásokból mindig adódtak gondok; 20 percre lakunk egymástól, ennek ellenére alig találkoztunk-minden szünetben együtt voltunegy iskolába járunk), mert ő igényelte, ugyanakkor alig maradtunk suli után(kb. heti 1-2x), illetve hétvégén találkoztunk egy napra. Sétálni nem szeret, a kifogások mindig jöttek, hogy fáradt, stb. Én folyton hisztiztem a találkozások miatt(pl nem vette észre, hogy iskolában vagyok), így kb minden héten volt valami, ami miatt kellemetlenséget okoztam neki. A vége az lett, hogy félt nekem elmondani a véleményét, és majdnem szakított velem. (csak pár napra változott, utána mindig visszatért erre). Rájöttem, hogy hisztivel nem érek el semmit, így változtam; ugyanakkor Ő is. Nem ölel, nem bókol annyit, elkezdett megalázni, olyan fura lett. Én viszont visszavonultam a hisztitől, mindenre bólogattam, igyekeztem azt mutatni, hogy minden rendben. Ennek a hatására közölte, hogy imád, szeret, viszont nagyon megváltozott. Olyan, mintha elmúlt volna benne a szerelem. HIGGADTAN többször is ebszéltem vele, de mindig azt mondja, hogy ugyanúgy szeret, és én is változtam, de nem olyan, mint régen. Pl. egyik este nem lettem volna, aztán kiderült, hogy leszek(esténként beszélünk), és közölte, hogy somorú, hogy leszek, mert ő bekészült azzal, hogy alszik emg kaját csinál magának.

Meg ha megakarom csókolni, nem ad hosszú csókot, mert a suliban mások látják(régen nem zavarta), nem öellget annyit, mert izgatott állapotba kerülne...ha ketten vagyunk, akkor addig nagyon fogdos, amíg ki nem elégül, utána meg nem. Ennek ellenére tesz olyan dolgokat, amik kimutatják a szeretetét(direkt megveszi a kedvenc csokimat, stb). Ő "így" szeret. Viszont rengetegszer érzek fájdalmat, és aláz meg, de nem mutathatom ki. Szakítani nem tudok, nem bírnám ki(pániktüneteim vannak, ha az elvesztése felmerül, akárhányszor próbáltam szakítani, azt hittem vége az életemnek, nincs tovább). Amikor minden jó, akkor nagyon kedves, de az ilyen helyzetekben hogyan kellene viselkednem?