Az szerintetek normális hogy várom az igazit és nem állok le minden lehetséges szerethető pasival?

Helló, a kedvenc trágár közmondásom:

"Aki megyen, halad, aki szarik, marad"

Szóval, a nagy várakozásban megöregszel, és már nem leszel az a hamvas kislány,akinek képzeled magad. Node, azok a srácok, akik akkor nézegettek téged már nem téged fognak nézegetni... stb. stb.

Ha nem teszteled a fiúkat, akár csalódások árán is, soha nem fogod megtudni, ki lesz számodra az igazi.

Várakozással nem tudsz tapasztalatot gyűjteni. Tapasztalat hiányában csak rosszul tudsz majd dönteni!

Én is megvártam az Igazit:) De nem úgy h csak ültem és nem csináltam semmit. Ismerkedtem, aki nem tetszett azzal nyilván nem jöttem össze csak azért h legyen valakim...

Aztán jött a nagy szerelem és akkor tudtam h na én erre vártam egész életemben. És nekem is elég magas elvárásaim voltak(kedves legyen, ápolt, figyelmes, jóképű, ne cigizzen, ne legyen túl bulizós természet, és tényleg őszintén szeressen engem), már már szinte túlzóak:) De bejött, megtaláltam azt aki mindezek birtokában volt! Szóval érdemes várnod. Ja és mivel teljesen olyan mint amilyennek elképzeltem nem is nagyon veszekszünk. Sok sikert!:)