Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
A párommal sokat veszekszünk. Sokszor nagyon trágárul beszél velem, meg direkt meglök, megszorítja a kezemet, azt mondja, hogy kurva vagyok, meg önző. Hogyan lehetne ezen változtatni?
Soha nem csaltam meg, de az előző barátnői igen. Amikor valamin összekapunk, olyan csúnyán beszél, hogy egyszerűen nem tudok még ránézni sem, és inkább elfordulok. Na ekkor ő teljesen kiakad.
Elhord mindenféle szarnak, meg hogy én menekülök a problémák elől és egyszerűbb kifordulnom és nem megbeszélni a gondokat.
De ha el is kezdjük megbeszélni, mindig balhé lesz belőle.
Most készülök lakást venni és nem tudom, hogy mi legyen, együtt maradjunk, vagy hagyjam az egészet a francba.
Hitelt is szeretnék majd felvenni. Mit tanácsoltok?
Sajnos, semmi jóval nem bíztathatlak. Az ilyen embereknek olyan, mintha két személyiségük lenne, és az, hogy melyik kerül előtérbe, attól függ, hogy éppen mennyire van megelégedve a te viselkedéseddel. Márpedig olyan úgysincs, hogy mindíg mindenben megfelelj...
Saját tapasztalatból írom ezeket, én 8 évig küszködtem egy hasonló férfival. Ha "jól viselkedtem", nagyon kedvesnek és mély érzésűnek tűnt, de amint valamiben nem úgy viselkedtem, ahogy neki tetszett volna, bizony, kifordult önmagából. Akkor jöttek a válogatott sértések, gyalázkodások, és egyszer még egy pofon is, amit egyszerűen azért kaptam, mert nem voltam hajlandó tovább hallgatni a becsmérléseit. Mindíg azt hittem, hogy változni fog, és a jobbik énje győz, de nem. Előbb-utóbb mindíg kiderült, hogy ugyanúgy megvan a másik énje is.
Én 8 évet pazaroltam erre a harcra az életemből, feleslegesen. Ne akarj te is így járni, fejezd be, amíg nem késő, bármilyen nehéz is! Hidd el, vannak olyan férfiak, akik értékelni tudnak téged!
Köszönöm a jótanácsokat!
Tényleg nagyon nehéz kilépni egy kapcsolatból, és nem is nagyon bízom benne, hogy találok egy olyat, akivel jól megértjük egymást. De sokan mondták, hogy ne féljek változtatni.
Még nem tudom mit csináljak, gondolkodom egy kicsit.
Megint veszekszünk. Állást kellene keresnem, de most mondtam le, mert ahhoz sincs lelki erőm, hogy melózzak. Albérletben lakunk most, de elköltözni se olyan egyszerű. Meg pénzem sincs rá. Ő meg mindennel fenyeget, hogy mi lesz, ha szétmegyünk. Áááá, tele van a hócipőm!
De mindenkinek igaza van, én vagyok a hülye.
szerintem nem érdemled meg igy bánjanak veled!!! hagyd el mert ha lesz gyereket közös hiteletek vagy bármi ami miatt nem tudsz szabadulni és télleg rájösz h nincs ás menned kell akkor majd késő lesz és nagyon fogod bánni h nem léptél le. Lehet h sexuális téren nem paszoltok össze de azért mert te nem igényled annyira a sexet egyáltalán nem vagy kurva.sőt
és ha késöbiekben gondotok lesz akkor is igy fogjátok "megbeszélni"
amugy szerintem olvasd el Danielle Steel - Utazás cimű könyvét az alexandrában olyan 700Ft körül van, de nagy jo és nagyából ugyan ez az eset már ami most igy nekem lejött belöle
Az utolsó előtti hozzászólónak annyit mondanék, hogy nagyon sok mindenben igazad van, félelmetes, hogy magamra ismertem a "tünetekből".
Tényleg nincs önbizalmam és általában azt csinálom amit ő mond, mert ha nem, akkor jön a veszekedés.
Ma megint nagyon összekaptunk, direkt cukkol, mondtam, hogy ne érjen hozzám mert már undorodom tőle, erre ő meg direkt végighúzza a kezét a combomon és hiába lököm el a kezét. Erre tökön rúgtam.
Elhordott mindenféle szarnak meg kurvának, aztán meg ott sírt fél óra múlva az ölemben, hogy ne hagyjam el.
Olyan egy hülye idióta vagyok, miért nem tudom elhagyni?
De, haza tudnék költözni, csak már nem akarom anyut ezzel nyaggatni, mert nem ez lenne az első eset, hogy szétköltözünk.
Vele nem lehet beszélgetni, már legalább ezerszer mondtam neki, hogy nem vagyok kurva, mint a többi barátnője, de akkoris kimondja ezt a szót, ami nagyon szarul esik, mert nem vagyok az!
De hát melyik nőnek ne esne szarul?
Tegnap megint összeverekedtünk, lábra se tudok állni.
Teljesen belebetegszem ebbe az állapotba, pedig 5 évvel ezelőtt egy nagyon csinos, vidám csaj voltam.
Szeretnék ugyanaz lenni, aki régen voltam, de mellette nem tudok. Nincs személyiségem. Nem tudom ki is vagyok már és, hogy mit akarok az életben.
Mindig azon jár az eszem, hogy ha majd egyszer lesz egy gyerekem, mennyire fogom szeretni, és ölelni fogom nagyon sokat, hogy érezze, hogy szeretem. Minden szeretetet meg fogok neki adni, amit én nem kaptam meg, ő lesz nekem a világon az első.
Egy pasiért se érdemes szenvedni, erre nagyon kezdek rájönni. Talán csak azért, aki megérdemli...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!