Nagyon szeretem, de messze lakik, működhet ez így?

18/f vagyok. Nyár végén megismerkedtem egy lánnyal (16), és pillanatok alatt elvarázsolt. Soha nem mertem kezdeményezni senkinél amíg nincsenek rá jelek, hogy esetleg szívesen ismerkedne. (Inkább visszahúzódóbb típus vagyok, és komoly kapcsolatra vágyó.) Őtőle megkaptam ezeket a jeleket, megismerkedtünk, rengeteget beszélgetünk, és nagyon beleszerettem. Egy gond van csak a távolság! 200km van köztünk! Azóta egyszer voltam nála, egy hétvégére (ami feledhetetlenül jól sikerült.) Viszont facebookon állandóan beszélünk, "vele kelek, vele fekszek" (ha lehet ezt így mondani)...eddig. Sajnos jelenleg nincs nete és nagyon ritkán tudunk beszélni, 2naponta 1-2 órát. Nagyon szeretem és ő is így érez irántam, még féltékeny sem vagyok rá, mert maximálisan megbízok benne! (soha senkiben nem bíztam még ennyire). A távolság nem is lenne gond, mert én akkor mennék amikor csak tehetném (van saját autóm, illetve busszal sem olyan nagy a távolság), de nem tehetem... mint említettem 16 éves és a szülei nagyon féltik! na meg persze a tanulás az első! amikor lenn voltam náluk azért is rengeteget könyörgött szüleinek hogy mehessek! Mindent meg tudok beszélni vele, tényleg mindent! Én bármire képes vagyok érte!

Szerintetek működhet így a kapcsolatunk? első pár év nagyon nehéz lesz az biztos, utána már könnyebben menne. Mit gondoltok?