Miért van az hogy egy párkapcsolatban a társunk kötelezően nem lehet mással, csak a miénk? Sok esetben nem nézhet másra, ami a legfontosabb nem szexelhet mással. Ez miért alakult ki? Miért kell kisajátítani párunkat?

Kezdjük ott, hogy normális ember nem akar a párján kívül mással szexelni, meg semmi olyan tevékenységet, amit amúgy a párjával csinálna annak pársági státusza miatt. Ha akar, de mindig visszamegy, az inkább pofátlan kihasználás, te adsz nekem kaját, én meg mulatok mással. Marhajó, tényleg.

Az emberben van kötődés, és ez így van jól. Felelősségtudatként is megjelenik, mondjuk ez hiánycikk mostanság...

Itt az érzelmek és a testiség összefonódásáról van szó, ha szeretek valakit, akkor csak vele vagyok.

Emellett valóban érdemes lenne vigyázni az olyan kijelentésekkel , hogy a párom az enyém stb. Mindenki saját magáé, nem tárgyak vagyunk, nem birtokolhat senki. Akár férfi akár nő legyen a illető, ha megérzi a póráz szorítását, előbb utóbb elege lesz. Tartsd lazán és ha szerencséd van örökre a tiéd marad.

Egy rossz példa sajnos, hogy egyes nők úgy gondolják, ha távolodik tőlük a párjuk gyorsan teherbe esnek, és így majd minden megváltozik. Helytelen taktika: egyedül fog maradni egy gyerekkel....

27L

Mert önzőek vagyunk. Egyetértek az elgondolással, én is azt mondom, hogy nem kell tiltani a másikat semmitől, sőt, ezt sose tűrném el, minimális szinten se, és az ellenőrizgetésnek se semilyen fajtáját. Ezt tisztázom is mindig, hogy ez gondolkodás nélküli szakítást von maga után.

Egyébként szerintem a legtöbb ember úgy van ezzel, hogy egy kis flört vagy ilyesmi nem árt semmit a kapcsolatának, ha ő csinálja (és valóban nem is árt), és azt hangoztatja, hogy milyen elfogadható ez... na de ha a párja flörtölget mással, az már fájdalmas. Szóval kár itt lázadozni a rendszer ellen, ilyesmiket soha senki nem fog száz százalékos nyugalommal elfogadni a párjától. Ez van.

29-es, de a kérdező nem azt írja, hogy bízzunk meg egymásban, ne tartsuk pórázon a másikat, mert ha hosszabb a póráz, hűségesebbek vagyunk, hanem azt, hogy szexeljünk másokkal is, ne csak a párunkkal, mert ez az igazi szabadság. Azért a kettő nem ugyanaz. :)

Egy dolog, hogy bízom a páromban, nem ellenőrizgetem, nem féltékenykedek, de az már megint más, hogy közben ezzel-azzal szexelgetek, mert úgy érzem magam igazán szabadnak. :D Nekem ez valahogy nem lenne felszabadító érzés.