Csendes, visszafogott fiú és életvidám, állandóan nevetgélő, beszédes lány (de nagyon nem egy plázacica típus) között lehet egyáltalán kapcsolat?

Szóval ahogyan a kérdésben is leírtam, adott egy elég visszafogott, normális, de mindenkivel kedves srác, aki soha nem mutogatja magát mindenki előtt, soha nem akar a középpontban lenni. Róla egyből ez az idézet jutott az eszembe (bocsi, de nem tudom pontosan, hogy melyik filmből származik) "Valószínűleg soha nem fognak szobrot emelni rólam, és az emberek rajongva futni utánam. Lehet hogy hamarosan már a nevemre sem fognak majd emlékezni. Az életemnek azonban már biztosan volt értelme: megtanultam őszintén, tiszta szívemből szeretni valakit, és ez nekem már elég."

Mellette van egy olyan lány, aki mindig, de tényleg mindig mosolyog, egy üde színfolt a társaságban, mert a körülötte lévőknek is mosoly ül ki az arcára, maga a lány viszont nem egy üresfejű cicamicamaca, aki szintén nagyon kedves szokott lenni mindenkivel.

Szerintetek működhet a kapcsolat két ennyire elég eltérő jellemű ember között, vagy itt is érvényesül a "hasonló vonzza a hasonlót" elve?