Szerintetek kapcsolat utáni barátság működhetne?

21/L

Nos, az a helyzet h 4évig voltunk 1ütt a exemmel, előtte kb 1,5 évig legjobb barátok voltunk. Én szakítottam vele(kb 1hónapja), semmi egyéb ok miatt mint a szerelem eltűnése, nincs harmadik személy és nem is akarok egy jódarabig senkit. Ő még szeret. Békésen váltunk el egymástól. Hogy ne legyen olyan drasztikus az elválás, úgy gondoltuk h egy héten 2x beszélünk, le visszük a kutyát és sétálunk egyet.De szinte minden nap beszélünk egy kicsit mert ugye a kutya közös és fejön hozzám, leviszi a kutyát.Így elkerülhetetlen a találkozás és az h ne beszéljünk. Szóval probléma az, h ilyenkor mindig veszekszünk, aztán lenyugszunk, de minden egyes alkalommal. Engem ez nagyon kiborít. Vannak dolgok amiket már nem osztok meg vele, mert már igazából ezek csak rám tartoznak. Elmondtam neki h nem fogom mondani ha megyek bulizni, mert felkavarná, előtte sose voltam nélküle bulizni. Nem akarok neki fájdalmat okozni, de olyannyira elkerülhetetlen, szinte bármit amit teszek vagy mondok (ez főleg ha megyek vhova), akkor dühös lesz és nagyon kiakad. Számonkér, és mindig azzal jön h biztos van vkim és majd így úgy fogok pasizni és mit fogok tenni azokkal a pasikkal...stb. Elég dúrva számomra ezeket végig hallgatni, megpróbálom sokszor leállítani, de nem megy. Azt érzem h ha veszekszünk, nem értékeli h nekem milyen erőfeszítésembe kerül - h még így is mikor semmi közünk nem lenne egymáshoz - olyan dolgot tenni vagy nem tenni hogy ne fájjon neki. És sokszor úgy érzem h nagyon önző, csak a saját fájdalmát nézi arról beszél és az nem érdekli h nekem sem jó. Persze én megértem , mert én szakítottam vele nem ő, én beleképzeltem magam az ő helyzetébe, és tudom h nagyon szar, nekem kell megértőnek lennem, de néha túl sok az önsajnálat. Fáj h ilyennek látom. És azt 1x-2x felhozta h öngyilkos lesz, vagy ha nem találkozok vele akkor meg tönkre tesz. Jó ezeket nem tenné meg szerintem, de ez annyira egy érzelmi zsarolás...Nagyon rossz, h bármit mondok vagy teszek, ezeket figyelembe kell vennem. A srác nagyon lobbanékony és hirtelen haragú, ezért egy kicsit félek tőle. Nem tudok őszinte lenni vele, mert tudom h bizonyos dolgokkal megbántanám, semmi extra mert nem pasizok és nem is akarok, de ha 1 fiú is szóbajön akkor kiakadt és cirkuszol. Pedig már nem kellene. Viszont jó azért ha beszélgetünk. Nem jó neki hazudni, de ezt hívják kegyes hazugságnak. Ő viszont csalódott bennem, mert hazudtam a bulival kapcs, de csak félig, mert felvilágosítottam előre h nem fogom elmondani. Ha meg kérdezte tagadtam. Azt akarja h őszintén mondjak el mindent, de én már nem tudok és nem is akarok. Nagyon akar birtokolni és így olyan fullasztónak érzem a társaságát ilyenkor.

A kérdés h szerintetek ez megmaradhat még vmennyire ez a barátság, vagy jobb ha nem is találkozunk soha többé? Vagy nem fogjuk tönkre tenni egymást?!

És bocsi ezért a kisregényért...