Boldogság vagy megélhetés? Van még remény ezek után?

Sziasztok!

Elég bonyolult szituációba keveredtem. A barátommal 2,5 évig voltunk együtt, sok mindenen mentünk keresztül és a szerelmünk nem mindennapi. Aztán az Élet úgy hozta, hogy olyasmit kellett csinálnom, amit nem akartam, de meg kellett tennem... a kényszer nagy Úr. Elmentem egy masszázsszalonba dolgozni és el kellett neki mondanom, hogy mit csinálok, mert az a típus, aki elkísér a munkahelyemre és nem tudtam volna kimagyarázni. A lényeg, hogy ő nem bírta elviselni "hosszabb távon" és ezért szakított velem, de szeret és látom rajta mennyire fáj neki, hogy nem lehet velem. Én is megpusztulok nélküle, de hogy válasszak a boldogság és a megélhetés között? Nem akarok belekerülni egy mókuskerékbe itthon.

2 lehetőség van:

Tegyük fel, elmegyek dogozni itthon 80ezerért, ami semmire nem elég, de legalább boldog vagyok (egy ideig), mert utána annyit idegeskednék, hogy nem jutok előrébb, hogy ez kihatna a kapcsolatra is. Hozzáteszem nem számíthatok senkire anyagilag. Engem nem támogatnak hátulról, mint sok fiatalnál.

A másik része, ezt a munkát csinálom, összeszedem magam, letudok rakni valamit az asztalra, esetleg olyan iskolába tudok járni, amire enélkül a munka nélkül, soha nem lett volna lehetőségem és utána eltudok helyezkedni külföldön. Őszintén szólva nem vagyok a hitel híve és nem is akarok felvenni diákhitelt, mert így is van elég fizetnivaló havi szinten.

A barátomnak mindene megvan. Abszolút nem vagyok rá irigy, sőt örülök a sikerének, de megérthetne engem. Itt kiütköznek a rétegbeli különbségek és úgy érzem, általam belelátott a Világ másik oldalába, hogy egyesek mire kényszerülnek a megélhetés miatt. Ő elvárja, hogy rendes munkám legyen, de arra már nem gondol, hogy velem mi lesz később. Takarítani, felszolgálni el lehet menni, amíg bírja az ember, de mi lesz 40 év fölött? Kell egy megalapozás és akinek nincs támogatása magának kell megoldani.

Mindemellett nagyon szeretjük egymást és elég komolyan terveztünk egymással, de ez a munka elég csúnyán belerondít a kapcsolatba. Most nem is beszélünk, próbál elfelejteni, de a sors mindig összehozott minket. Legutóbb is találkoztunk, de küzd az érzései ellen és majdnemhogy elfutott előlem...ha nincs közünk egymáshoz, miért történnek ezek a furcsa véletlenek? Van még esélyünk, ha abbahagyom ezt a munkát végleg?