Nem bírom tovább! Nagyon nagy aljasság most elmenni? Megérdemlem ezt?

Sajnos 1 hónapja meghalt a párom édesapja.Nagyon szomorú voltam, sírtam is.Tudtam, hogy a páromat nagyon megfogja viselni a dolog és féltem, hogy hogyan fog reagálni.De a legrosszabb rémálmaimba se gondoltam, hogy azt fogja a fejemhez vágni, hogy az én hibám! Azt kiabálta, hogy sose szerettem és most már boldog lehetek.Áthívtam az anyukáját, hogy nyugdtassa meg de majd nem Neki ment szegénynek.Szívrohamba halt meg az apukája és se az anyukája, se a testvérei, se én nem tehetek róla.Ennek ellenére nem szólt hozzám egy kedves szót se azóta, a temetésen ordibált az anyukájával, hogy rossz felesége volt az apjának.Hatalmas balhékat csinál.Szétverte a fürdőszobát, majd nem megütötte az anyját és ma reggel azt mondta Nekem kellene az apja helyet a temetőbe lennem.

Nem tudom miért csinálja ezt.Kértük, hogy menjen orvoshoz de csak az lett a vége, hogy hozzám vágott egy tányért.(nem talált el de akkor is!)

4 éve együtt vagyunk, szeretem de ezt az idegeim nem bírják.

Ma összepakoltam minden cuccom és felhívtam anyut, hogy haza megyek.De egyszerűen nem tudom megtenni, úgy érzem mocskos dolog lenne most elhagyni de minden este ordibál, sírva alszom el és nem érdekli.

Mondtam Neki reggel, hogy haza költözöm de sírt, hogy ne hagyjam itt aztán amikor soroltam, hogy miket tett az elmúlt hónapba megint kiakadt és azt mondta, hogy miattam van minden és lehordott mindennek amiért itt akarom hagyni.

Nem tudom mi a helyes ebben a helyzetben, egyáltalán van-e megoldás?

24/L