Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Távkapcsolatban élők, mennyit beszéltek egy nap alatt és hogyan (telefon, net, stb)?
Novemberben lesz 4 éve, hogy együtt vagyunk, ebből 2,5 évet kb 50 km-es távolságban töltöttünk, de heti több találkozással, most 1,5 éve sajnos 300 km köztünk a táv, és van, hogy nem is tudunk minden héten találkozni. Én igényelném a napi több beszélgetést, a párom azonban csak amolyan tényszerűen közli a napi eseményeket, mert utál telefonálni. Aztán élőben be nem áll a szája, órákig meséli a történéseket. Nem tudom, lehet-e ebben dűlőre jutni. Nekem kevés a napi 1 telefon, neki pedig még sok is szerintem a telefon "fóbiája" miatt.
Én 21L, párom 25
Tényleg nem akarok bekeverni, de szerintem is tényleg át kell gondolnod. :-(
Az oké, hogy élőben bőbeszédű meg aranyos, de az, hogy ha külön kerültök, kb. ennyire képes, hogy közölje a beosztását meg elköszönjön, azért ennél egy kicsit is szerelmes férfi sokkal többre képes.
Persze, nem biztos, hogy nem érdekled őt - bár őszintén megmondva én a leírtakból ezt sejtem -, de mindenesetre az tényleg nem tartható, hogy képtelen pár mondatnál többet kipréselni magáról.
Ráadásul ő maga vágta el a maradék kommunikációs csatornát köztetek. :(
Azt sem tudom, hogy segítene-e ezen az, ha megpróbálnátok megbeszélni a dolgokat. Hiszen valószínű, ő csak az unalomig ismételt "érveivel" fog előhozakodni, és mindenáron megpróbál meggyőzni arról, hogy bizony nagyon nyomós érvek az övéi. De engedni nem hiszem, hogy fog.
Hogy aztán miért fajult ide a helyzet?... Kihűltek az érzései a 4 év alatt? Vagy egyszerűen csak tényleg fontosabbak az "elvei", mint a kapcsolat? Nem tudom :/
Egyébként ksype-on nem szoktatok beszélni?
Chat vagy ilyesmi? Az ellen mi a kifogása? Ugyanaz, mint a telefon ellen?
Nem volt nehéz rájönni, hogy valami nem oké kettőtök között. Egy rendes, stabil kapcsolatban ilyesmi nem fog gondot jelenteni, hogy "jaj, nem szeretek telefonálni, mert az olyan fúúúj milyen már". (Igen, ez a kifogás kb. ezen a dedós szinten van.)
Igazából amiket mondtál, azok megint csak mentegetőzésnek, kifogásnak jók, de nem érvek. Habár én nem vagyok határőr, van, hogy én is naponta 10-12 órát dolgozok. Van, hogy reggel fél 7kor elindulok otthonról, és este 7-8 körül, van, hogy 9 után érek haza. Van, hogy rohadtul kiakasztanak a munkahelyen. De mégis ha hazaérek, jólesik a barátnőmet felhívni, vagy ha ahhoz már késő van, facen chatelni kicsit. Nem egyszer előfordult, hogy chatelés közben aludtam el. Eszem ágában nem volt 1-2 perc után elküldeni őt, csak mert nehéz napom volt.
Itt sajnos nem a munkája a viselkedésének a kiváltó oka. Nem is az, hogy "még nem tudtatok visszatérni a régi kerékvágásba". Egyszerűen nem érez úgy irántad, mint régen. Részedről ez még nagy szerelem, de részéről olyan "á, egye fene, talán" jellegű. Bocs, de szerintem ez a nyers valóság.
Ettől persze kívánom, hogy helyrejöjjön a kapcsolatotok, de ahhoz nem csak neked kell tűrni és nyelni, hanem neki is másként kell hozzáállni.
Pont ez az, hogy egy ép érzelmi világú ember vágyakozik rá, hogy a másikkal minél többet beszéljen, és nem hagyja hidegen, ha akár egy hétig sem hall felőle.
A távolságról meg azt szokták mondani, hogy ez egy kapcsolat igazi próbája. Nem csak akkro kell működni egy kapcsolatnak, ha minden a legtökéletesebb. Akkor is, ha valami nehézség előáll.
1 évig tökéletesen működött távkapcsolatként is, mert láttuk a végét, de ez most sajnos nem így van már. Azt hiszem most a saját lelkiállapotom miatt is, meg egyéb felmerülő gondok, halálesetek miatt nehezebben viseltük és most már betelt a pohár. Lehet, hogy naív vagyok, de még reménykedem a happy end-ben:)
Köszi mindenkinek a válaszokat!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!