Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Párkapcsolati problémák » Távkapcsolatban élők, mennyit...

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Távkapcsolatban élők, mennyit beszéltek egy nap alatt és hogyan (telefon, net, stb)?

Figyelt kérdés

Novemberben lesz 4 éve, hogy együtt vagyunk, ebből 2,5 évet kb 50 km-es távolságban töltöttünk, de heti több találkozással, most 1,5 éve sajnos 300 km köztünk a táv, és van, hogy nem is tudunk minden héten találkozni. Én igényelném a napi több beszélgetést, a párom azonban csak amolyan tényszerűen közli a napi eseményeket, mert utál telefonálni. Aztán élőben be nem áll a szája, órákig meséli a történéseket. Nem tudom, lehet-e ebben dűlőre jutni. Nekem kevés a napi 1 telefon, neki pedig még sok is szerintem a telefon "fóbiája" miatt.

Én 21L, párom 25


2013. szept. 28. 00:41
1 2 3
 11/21 anonim ***** válasza:

Tényleg nem akarok bekeverni, de szerintem is tényleg át kell gondolnod. :-(

Az oké, hogy élőben bőbeszédű meg aranyos, de az, hogy ha külön kerültök, kb. ennyire képes, hogy közölje a beosztását meg elköszönjön, azért ennél egy kicsit is szerelmes férfi sokkal többre képes.

Persze, nem biztos, hogy nem érdekled őt - bár őszintén megmondva én a leírtakból ezt sejtem -, de mindenesetre az tényleg nem tartható, hogy képtelen pár mondatnál többet kipréselni magáról.

Ráadásul ő maga vágta el a maradék kommunikációs csatornát köztetek. :(

Azt sem tudom, hogy segítene-e ezen az, ha megpróbálnátok megbeszélni a dolgokat. Hiszen valószínű, ő csak az unalomig ismételt "érveivel" fog előhozakodni, és mindenáron megpróbál meggyőzni arról, hogy bizony nagyon nyomós érvek az övéi. De engedni nem hiszem, hogy fog.

Hogy aztán miért fajult ide a helyzet?... Kihűltek az érzései a 4 év alatt? Vagy egyszerűen csak tényleg fontosabbak az "elvei", mint a kapcsolat? Nem tudom :/

2013. szept. 29. 18:19
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/21 anonim ***** válasza:

Egyébként ksype-on nem szoktatok beszélni?

Chat vagy ilyesmi? Az ellen mi a kifogása? Ugyanaz, mint a telefon ellen?

2013. szept. 29. 18:20
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/21 A kérdező kommentje:
Ma sikerült fél órát beszélnünk telefonon...:) Megkérdeztem, nem akarja-e feltenni a telefonjára a skype-ot, azt mondta de, felteszi. Azt tudni kell, hogy ő másfél éve nem otthon lakik, hanem vidéken egyedül albérletben egy faluban, mert a határőrségnél dolgozik. Szolgálat után általában fáradt, ideges, nem is igazán csinál már semmit, evésen és alváson kívül. Hozzáteszem azt is, hogy a nyáron egy eléggé csúnya konfliktus volt kettőnk között, majdnem szakítottunk is, szünetet tartottunk jó 2 hónapig. Augusztus eleje óta vagyunk megint együtt, talán még nem tudtunk rendesen visszatérni a régi kerékvágásba, és ez a fizikai távolság nem kedvez a lelki eltávolodásnak sem:( Persze nem védem, nem tudom én sem igazán. Talán 1-2 hónapon belül áthelyezik onnan, és akkor eleve megszűnik ez a probléma, csak ahhoz kéne türelem, hogy kivárjam.
2013. szept. 29. 23:21
 14/21 anonim ***** válasza:

Nem volt nehéz rájönni, hogy valami nem oké kettőtök között. Egy rendes, stabil kapcsolatban ilyesmi nem fog gondot jelenteni, hogy "jaj, nem szeretek telefonálni, mert az olyan fúúúj milyen már". (Igen, ez a kifogás kb. ezen a dedós szinten van.)

Igazából amiket mondtál, azok megint csak mentegetőzésnek, kifogásnak jók, de nem érvek. Habár én nem vagyok határőr, van, hogy én is naponta 10-12 órát dolgozok. Van, hogy reggel fél 7kor elindulok otthonról, és este 7-8 körül, van, hogy 9 után érek haza. Van, hogy rohadtul kiakasztanak a munkahelyen. De mégis ha hazaérek, jólesik a barátnőmet felhívni, vagy ha ahhoz már késő van, facen chatelni kicsit. Nem egyszer előfordult, hogy chatelés közben aludtam el. Eszem ágában nem volt 1-2 perc után elküldeni őt, csak mert nehéz napom volt.

Itt sajnos nem a munkája a viselkedésének a kiváltó oka. Nem is az, hogy "még nem tudtatok visszatérni a régi kerékvágásba". Egyszerűen nem érez úgy irántad, mint régen. Részedről ez még nagy szerelem, de részéről olyan "á, egye fene, talán" jellegű. Bocs, de szerintem ez a nyers valóság.

Ettől persze kívánom, hogy helyrejöjjön a kapcsolatotok, de ahhoz nem csak neked kell tűrni és nyelni, hanem neki is másként kell hozzáállni.

2013. szept. 30. 00:34
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/21 A kérdező kommentje:
Lehet, hogy így van, sokszor én is ezt érzem. Csak aztán mindig megcáfolja a viselkedésével élőben. Mikor még nagy volt a szerelem, akkor sem hívott egyébként szinte soha:) Nem tudom, nagyon nehéz eset ő... Mindig is az volt. Azt furcsállom, hogy amikor volt köztünk ez a gond, ő csak hallgatott, és én mondtam végül, hogy akkor 1 hónapig ne is beszéljünk egyáltalán, hagyjuk egymást gondolkodni, tisztázni az érzéseinket. Ehhez képest ő már 3 nap múlva keresett, és utána szinte minden héten mondta, hogy nem akarok-e találkozni. Akkor képes volt másfél órákat telefonálni...:) Pedig eléggé jó lehetőség lett volna arra, hogy hanyagolhasson, sőt, hogy végleg lezárjuk a dolgot. Azt hiszem, azért egy beszélgetést majd megejtek vele, nem vádlóan, de azért tényleg kíváncsi lennék, mi zajlik le benne...
2013. szept. 30. 10:29
 16/21 anonim ***** válasza:
Sejtem én, ambivalens érzései vannak a telefonálással kapcsolatban. Szeretne veled beszélni, de magát az eszközt utálja. Ez eddig hihető is. Csak tényleg engem az aggaszt, hogy hogy lehet már egy eszközhöz való viszonyt azonos súllyal említeni a barátnővel?
2013. szept. 30. 14:25
Hasznos számodra ez a válasz?
 17/21 A kérdező kommentje:
Nagyon magának való ő amúgy is, évekbe telt mire teljesen megnyílt nekem is. Sajnos gyerekkori rossz beidegződések. Úgy gondolom, nem az a baj, hogy nem hiányzom neki, hanem ő úgy érzi nem történik semmi 1 nap alatt, pl úgy, hogy én suliban, ő meg melóban van egész nap. Ő ezt nem úgy éli meg, hogy jaj de keveset beszélünk. Az előző kapcsolatában 3-4 napig volt, hogy nem is beszéltek. Ehhez képest én még örülhetek:D Najó, ez persze nem vicces. Minél többet gondolkodom, annál inkább úgy látom, hogy egyikünk se hülye, csak tök máshogy gondolkodunk erről a témáról. Volt egy 8 hónapos időszak, amikor együtt éltünk, és akkor semmilyen probléma nem is merült fel köztünk. Azt hiszem ez a távkapcsolat dolog az, amit egyikünk se tud kezelni. Én túl sokat akarok, kb 24 órából 23-at velem beszéljen/legyen, ő meg frusztrált ettől, hogy ő tudja, hogy velem kéne lennie és erre nem képes, és úgy érzi telefonon akármit mondhat, nem leszek tőle jobban.
2013. szept. 30. 15:15
 18/21 anonim ***** válasza:

Pont ez az, hogy egy ép érzelmi világú ember vágyakozik rá, hogy a másikkal minél többet beszéljen, és nem hagyja hidegen, ha akár egy hétig sem hall felőle.

A távolságról meg azt szokták mondani, hogy ez egy kapcsolat igazi próbája. Nem csak akkro kell működni egy kapcsolatnak, ha minden a legtökéletesebb. Akkor is, ha valami nehézség előáll.

2013. szept. 30. 15:29
Hasznos számodra ez a válasz?
 19/21 A kérdező kommentje:

1 évig tökéletesen működött távkapcsolatként is, mert láttuk a végét, de ez most sajnos nem így van már. Azt hiszem most a saját lelkiállapotom miatt is, meg egyéb felmerülő gondok, halálesetek miatt nehezebben viseltük és most már betelt a pohár. Lehet, hogy naív vagyok, de még reménykedem a happy end-ben:)

Köszi mindenkinek a válaszokat!

2013. szept. 30. 17:52
 20/21 anonim ***** válasza:
Innen még azért helyre lehet hozni. :-)
2013. szept. 30. 18:53
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!