Visszagondolva az életetekre, megérte nektek szerelmesnek lenni?

Én úgy gondolom, hogy igen, mert a legszebb érzés a világon minden fájdalmával, szenvedésével és szépségével együtt.

Utólag visszagondolva tényleg így érzem és úgysem lehet irányítani, ettől vagyunk emberek....

27N

Megérte, és hiába a fájdalom, nem bántam meg hosszú távon. Akkor mindig jó volt. Ne ismételgesd ezt a savanyú dumát, csak magadnak ártasz vele. :)

24f

Szerintem sok minden múlik azon, hogy hogy ér véget.

Persze a szakítást az esetek túlnyomó többségében az egyik fél biztosan rosszul éli meg. És sűrűn vannak kihasználások és álomvilágba ringatások.

Nekem is volt pár érdekes és fájdalmas élményem. Igazából visszagondolva a viselkedésem bánom, a lányt utálom. De összességébe úgy érzem a személyiségemhez hozzá tett.

Hogy ez más lányoknak már nem biztos, hogy olyan nagy előny az tény. De a csalódások kellenek ahhoz, hogy egyszer te is jól tud alakítani a kapcsolatot és a párod is.

Ettől függetlenül osztom a véleményed abban, hogy jobban járok, ha távol tartom magamat tőle. De ettől függetlenül ez még mindig egy struccpolitika és tudom, hogy lesz aki ki tudja húzni a fejem a homokból. És akkor megint kockázatot kell majd vállalni hiszen semmi sem biztos.

De kockázat nélkül győzelem sincs, fél gőzzel meg semmit sem érdemes csinálni.

Szóval igazából az óvatossággal nyersz, mert jó eséllyel kiszűrsz pár alapból halálra ítélt partnert. A struccpolitikával meg veszítesz. Mert magában csak egy ideig boldog az ember... előbb utóbb megjelenik a hiányérzet aminek úgyis beadod a derekad előbb utóbb minden makacsságod ellenére.