Oké tudom milyen érzés szerelmesnek lenni, de ha úgy voltam eddig hogy volt barátnőm de akkor nem voltam, vagy ha nem volt barátnőm akkor meg az voltam. Milyen érzés mikor a kettő együtt van?

nagyon nagyon jó, és élvezetes! :)

én bele tudtam szeretni a barátnőimbe. jó is votl egy ideig mindne kapcsolat, de aztán elmult, és jöttek a veszekedések stb stb..:/

minap szakítottunk a barátnőmmel. Szerelmes voltam/vagyok, fontos, és szeretem még mindig. Ő nemtudom hogy érez, aztmondta lezárta, de 2 nap alatt nemtudom hogy tud 1 évet lezárni.

szóval amíg bentvagy azon a bizonyos szőnyegen, ami szárnyal kettőtökel, addig nagyon jó, és évezd ki minden egyes percét, mert úgysem fog örökké tartani...:/

Elég tipikus eset. Gondolj csak bele: akivel nem jársz, akit nem ismersz zsigerekig, ott valójában nem a lányba vagy szerelmes, hanem egy ideálba, akit te gyártasz. Aki nem hisztizik, nincsenek feléd elvárásai, nem látod a hibáit, olyannak álmodod meg, amilyennek akarod.

Ha összejönnétek, ugyanolyan "valós" lenne, mint azok a lányok, akikkel jártál, és elmúlna a rózsaszín köd is. Amikor úgy érzed, hogy szerelmes vagy, akkor valójában nem az adott nőbe vagy szerelmes, hanem a szerelembe vagy szerelmes, egy ideálba, akit te gyártottál.

A "felnőtt" szerelem lényege éppen az, hogy a másik valós személyébe szeretsz bele, abba, amit ténylegesen megismertél, az összes hibájával és erényével együtt. A valós tulajdonságaiba szeretsz bele, és van annyira érdekes és értékes számodra, hogy a hibáival együtt is képes vagy elfogadni, és tenni is a kapcsolatért, a másikért. Az ókori görögben a "filia" szóval jellemezték ezt, ami a teljes testi-lelki-szellemi harmóniát jelöli két ember között. Számomra EZ a szerelem. Amiről te írsz, az csak rajongás, idealizálás, vonzalom... de nem szerelem.

De ha meg a tiéd lett volna, lehet, hogy 2 hónap után vége lett volna, mert alaposan megismered és rájössz, hogy mégsem olyan, mint amilyennek megálmodtad.

Ahogy a többivel is volt, akikkel kapcsolatba kerültél... a szerelem az én értelmezésemben az, amikor olyasvalakibe vagy szerelmes, akivel kapcsolatban is képes vagy létezni.

A barátnőbe meg kell "próbálni" beleszeretni. Teljesen máshogy állsz hozzá egy kapcsolatban a másik emberhez, mint amikor ismered valahonnan, tetszik, jól érzed vele magad, csodálod, és úgy érzed, szerelmes vagy. Egészen más szintű kapcsolat és gyakorlatilag nem is ismered, tehát nem tudod mélyen, emberileg is megszeretni. Némi erőfeszítést is igényel, ami persze nem teher, hogy gyengéd érzelmeid is legyenek a partnered iránt. Törődni kell vele, sokat együtt lenni, kíváncsivá tenni magadat a dolgai iránt.

Gondolkodj szerintem, mennyit tettél bele a kapcsolataidba, miért alakultak úgy, ahogy. A párkapcsolatban megtapasztalt, viszonzott, nyíltan felvállalt szerelem az egyik legcsodálatosabb dolog az életben, és aktuálisan a legnagyobb boldogságot tudja adni. Persze túl is misztifikálják az emberek a dolgot. Ezeken a boldogsághoz és szerelemhez fűződő kényszerképzeteken is túl kell tennie magát az embernek.