Adjak neki mégegy esélyt, vagy sosem fog változni!?

Párommal az egyetemen ismerkedtünk meg, szerettünk volna egy városba költözni. Nekem még van egy évem, itthon élek, bejárós vagyok. Az volt a közös megállapodásunk, hogy ő ideköltözik albérletbe, munkája is lett volna, aztán ha én végzek nyáron és szintén sikerül elhelyezkednem, akkor hozzáköltözök. Együtt hoztuk meg a döntést, hogy nem szeretnénk a szüleimnél együtt élni. Ő nem érezné komfortosan magát és nincs elég hely sem.

Találtam neki munkát, le is lett fixálva, tetszett neki. Hazament elintézni a papírjait, illetve összegyűjtöttem vagy 15 albérlet telefonszámot, hogy telefonáljon körbe.

2 hete volt erre, de semmit nem csinált ezalatt hiába rágtam a szájába minden áldott nap, hogy kellene. Úgy volt, hogy hétfőn kezd, de így értelemszerűen nem tud. Felhívta a céget, ahol alkalmazták volna, hogy még nem sikerült mindent elintézni, akik erre kiakadtak és közölték, hogy nem tartanak igényt a munkájára. Én is eszméletlenül ki vagyok bukva, mert jó lehetőség lett volna és tényleg 2 db papírt kellett volna beszerezni csupán, amire nem volt képes. Lakást sem talált, pedig a kezébe adtam a számokat...

Az az érzésem, hogy nem is akarja ezt az egészet igazán, hiába mondja, hogy ezt szeretné, erre vágyik. Ha annyira szeretné, akkor nem hiszem el, hogy ennyit nem tud magának elintézni... Elkeseredtem, mert tálcán jött a lehetőség és úgy is ment el. Én reagálom túl?