Mit tegyek? Ezt már nem bírom elviselni.

Azt akarni is kell , hogy az ember túllépjen. De te valójában nem is akarsz. Az a baj.

Saját magadat idegesíted fel cukkolod fel.

És valószínűleg mindenkit hozzá hasonlítasz.

2 ugyanolyan ember nem létezik, és te őt keresed mindenkiben.

Lehetőséget kell adnod magadnak és a másiknak is, de amint előjön az érzés hogy vele más volt megfutamodsz az elől, hogy időt és energiát fordíts egy új életbe. És valahol a könnyebbik utat választod.

Pedig hidd el ezen agyalhatsz az egyetemen, vagy akár egy baráti társaságban is. Gondolhatod, hogy milyen jó lenne, hogy ha az egyetem kapuja előtt várna, vagy együtt lennétek a barátaiddal, minden élethelyzetbe gondolhatsz rá, de ha túl akarsz lépni, akkor ezt többé ne csináld. Sok minden lehet, ami eszedbe juttathatja őt, próbáld ezeket mellőzni, vagy ha lehet kitörölni az életedből. Amint ő jut eszedbe, hessegesd el a gondolataidból, és koncentrálj valami másra. Ne hagyd, hogy lekösse a gondolataidat. Talán így idővel jobb lesz.

Az is megoldás lehet, ha megpróbálsz másképp tekinteni rá, legyetek csupán barátok. Ha ez működik, akkor már nem az a valaki lesz, aki elvehetett volna, hisz ő csak a barátod. Én nem tudom, ez milyen érzés lehet, még sosem éltem át ilyet szerencsére, de legfontosabb ilyenkor, hogy képes kell lenned beletörődni, és elfogadni, hogy ő már nem lehet számodra az, aki korábban volt.