Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Párkapcsolati problémák » Mégis mit tehetnék? Teljesen...

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Mégis mit tehetnék? Teljesen tanácstalan vagyok?

Figyelt kérdés

Olyan érzelmi slamasztikába kevertem magam, amiből nem bírok kimászni.

Kb fél éve kezdődött, mikor a menyasszonyom gyökeresen megváltozott. Persze nem minden egyszerre történt, de a végén csak néztem, hogy kiez a nő.

Addig egy helyen dolgoztunk, egy kis étteremben: én szakács ő pincér. Összeszokott csapat ez, Olyan mintha egész nap barátokkal lógnánk.

Aztán elkezdett elégedetlenkedni, bunkó volt a vendégekkel. A főnök is félrevont, hogy hassak a lelkére, mert csak miattam nem rúgja ki.

Végül ukkmukkfukk felmondott, hogy Hollandiába paprikát szed.. Öt éve együtt éltünk már, terveztük az esküvőt, stb. De eszébe sem jutott velem beszélni erről.

Két hónapot kint volt, a közös megtakarításunk félmillával megcsappant. Erről sem szólt. Aztán hazajött, keresett 300at, mondván, jól átverték.

Felajánlottam, hogy beszélek a főnökkel, hogy vegye vissza. Nem, nem akar visszajönni.

Közben talált pár munkát, de nem volt semmi sem elég jó.

Most egy kürtöskalácsot süt egy bódéban, unja magát visszajönne.

Viszont eközben találtunk egy új felszolgálót.

A csapatba úgy beilleszkedett, mintha beleszületett volna. Kedves megértő, jó humorú. A főnök két nap után szerződést íratott vele, nehogy elmenjen. A vendégek imádják(a főnök rendszeresen beszélget a törzsvendégekkel, főleg amiatt, hogy meg vannak-e elégedve az új dolgozóval, mert a lány előtt hatan próbálkoztak). Mindenkihez van egy-két kedves szava.

Erre egy hete a menyasszonyom bevonult a főnökhöz, hogy vegye vissza, rúgja ki az új dolgozót. Jelenetet is rendezett.

Aznap este azzal fogadott, hogy hagyjam ott a konyhát, mert milyen bunkó a főnök, mindenkit módszeresen szidalmazott. Iszonyatosan összevesztünk.

A vége az volt, hogy beültem a kocsiba, és majdnem szárazra hajtottam a tankot.

Szinte automatikusan az ój kolléganőhöz hajtottam.

Szó nélkül beengedett, beszélgettünk, majd adott egy garnitúra ágyneműt, és a vendégszobába küldött.

Aznap este végképp éreztem: nem tudom megmenteni a kapcsolatomat, mert nem akarom. Ezt a lányt akarom. De ő viszont esélytelen.

Persze azt is tudom, hogy lehet, csak azért érzem úgy, hogy szerelmes vagyok belé, mert gond van a kapcsolatomban.

De tanácstalan vagyok. Egyszerűen nem forog úgy az agyam, mint ahogy szeretném.


2013. szept. 25. 12:37
1 2
 11/13 anonim ***** válasza:
Mindenekelőtt ülj le a menyasszonyoddal beszélni. Mond el neki nyíltan, mindenféle szépítés kertelés nélkül, hogy mi a gondod. Kár szépíteni, meg a lelkére tekintettel lenni, mert ha így marad akkor úgyse veszed el. Egy jó nagy sokk, amikor szembesíted azzal, hogy milyenné vált, talán elég a változáshoz. Ha nem, akkor lépj tovább, de semmiképpen se a házas új munkatárshoz. Vannak még rendes, kedves független lányok.
2013. szept. 25. 13:04
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/13 anonim ***** válasza:

Oké, akkor még egyszer: mi a rákos lópikuláért nem beszélsz már a menyasszonyoddal, ahelyett, hogy itt nekünk szidalmazod?


Mi elhisszük, hogy ő nagyon sz*r, az új punci meg nagyon jó lenne, de attól nem lesz könnyebb a döntés, hogy itt siránkozol. Menj és kérdezd már meg mi ütött belé!

2013. szept. 25. 13:05
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/13 anonim ***** válasza:
A tolvaj, inkorrekt nőt dobjad. Majd lesz másik!
2013. szept. 25. 13:21
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!