Mi a franc van manapság a lányokkal? (Hosszú lesz. )

25 éves vagyok, nincs komolyabb kapcsolatom 19 éves korom óta. Két évig jártam egy lánnyal középiskolában, azóta csupán alkalmi, 1-2 hetes kapcsolataim voltak. Szerelmes nem vagyok egy ideje. Eleve nem vagyok nyomulós típus, de ha látom (ha látnám... a feltételes módra rögtön kitérek) egy lányon apró jelekből, hogy felkeltettem az érdeklődését, természetesen viszonozom és aztán jön minden magától: leszólítom, beszélgetés, tapogatózás és a többi.

Viszont amit zárójelben megjegyeztem:

Ilyen NEM történt még meg. Nem történt még olyan, amit a zárójel után írtam. A mai lányokon, még nem is a fiatalabb csitriken, hanem a húszon túliakon, még a 23-24 éveseken is észrevettem, hogy flegmán átnéznek a férfiakon, úgy tesznek, mintha nem vennének észre bennünket.

A szituáció: az elmúlt néhány évben komolyabban három olyan lány érdekelt, akivel szívesen ismerkedtem volna, mert habár ismeretlenül is, de külső, mozdulatok, néhány elcsípett mondat alapján szimpatikusnak, vonzónak találtam. (A félreértés elkerülése érdekében nem bombanők voltak, hanem teljesen átlagos, mégis tetszetős lányok.) Nem ismertem őket, csak úgy látásból (haver ismerősének az ismerőse), sokszor kereszteztük egymás útját is, volt hogy szinte majdnem fellöktük egymást (tömegben, utcán, pub-ban, lényegtelen hogy hol), de a szemembe nézni nem akartak, még majdhogynem lenézően, becsmérlően, flegmán voltam kezelve abban a pillanatnyi helyzetben, hogy hogy merek útjukba állni, akadályozni őket.

Amikor már letettem ezekről a lányokról, mert nem láttam, hogy a szimpátia kölcsönös lenne, meg ezekkel a húzásokkal amiket elkövettek, akkor mit kell meghalljak? Hát azt, hogy ÉN ezeknek a lányoknak BEJÖTTEM. Bejöttem!! Tehát tetszettem nekik. Úgy gondolták, hogy megérné velem megismerkedni. Ilyeneket hallottam vissza ezekről a lányokról, akik magatartásukkal bizonyították, egy adott élethelyzetben, egy szinte teljesen jelentéktelen, pillanatnyi momentumban emberszámba se néztek.

Szánalmas!! Semmi jelét nem adták, hogy kölcsönös lenne a szimpátia. Egy apró pillantás elég lett volna, és bátran kezdeményezek.

Mi van ezekkel a mai lányokkal? Mi ez felfogás részükről, hogy a pasi küzdjön meg értük foggal-körömmel, de közben ők nem tesznek semmit? Mi ez a gusztustalan szemlélet? Ha mi férfiak nem érdemlünk meg egy aprócska pillantást, egy aprócska szemezést, akkor mi honnan a retekből szívjuk ki, hogy ismerkedni akarnak velünk?

Eljutottam már arra a kétkedési szintre, hogyha ezek a mai lányok egy ilyen helyzetben is ennyire ellenszenves viselkedést mutatnak, akkor egyáltalán nekem szükségem van-e erre, ilyenekre, a nőkre?