Voltatok már abban a helyzetben, hogy egy olyan pasitok/csajotok lett akit sokkal szebbnek, okosabbnak, jobbnak találtatok magatoknál?

Volt/van ilyen pedig ennyire nem volt nagy a kontraszt. Rossz, mert előjön a megfelelési kényszer, meg úgy érzem kevés vagyok.

Önbizalom kell hozzá és el kell fogadnd magad. Különben kiábrándul szerintem.

eloszor is, ne becsuld le magad!

màsodszor, egy kapcsolat nem arròl szòl, h ki a szebb-jobb-okosabb.

harmadszor pedig, ha ez a sràc èrdeklodik iràntad ès egyutt is vagytok, akkor ne gorcsolj, minden bizonnyal megfelesz neki ùgy ahogy vagy!

Persze, én mindig így érzem! Ha hasonló kaliberű lányoknak jönnék be, mint amilyen én vagyok pasiban, akkor nem túl vonzó barátnőim lettek volna. ÉS ugyanezt kérdem én is: mit eszik ilyen jó nő rajtam?

De! Örülök, hogy ez van és kiélvezem minden pillanatát, úgyhogy szerintem tedd te is ezt! Ha nem is lesz belőle házasság, akkor is, legalább volt ilyen is!

23/F

Igen,ez a "túl szép,hogy igaz legyen" ismerős.

De ne aggódj,hiszen neki így is kellesz,próbáld meg te is elfogadni :)

S a galamb kihányta a bokrot...

Ez a Magyar Népmesék kategória...

Így jártam egy magasan emancipált gyönyörű, okos nővel, neki három diplomája, cégvezetői pozíciója volt, négy nyelven beszélt folyamatosan, nekem meg csak egy középiskola végzettségem és ahhoz tartozó munkám (ugyanannál a cégnél). Közös volt az érdeklődési körünk, a véleményünk, nézeteink is mindenben egyeztek, egykorúak voltunk, de egyszerűen képtelenség így élni, hogy amíg én X összeget vittem haza, ő annak legalább ötszörösét-hatszorosát megkereste. Ez sokat csorbított az egómon.

Képtelen voltam elfogadni, hogy ha vele akartam volna megöregedni, a közös vagyonunk jelentős része neki lett volna köszönhető, családi ház, nyaralás, értéktárgyak, autó stb.

Nem bírtam tovább a nyomást, másfél év után szakítottunk.

30/F