Elvagyok keseredve, a barátom csak magára tud gondolni, velem van a baj?

Két éve együtt vagyunk,amióta ismerem ilyen,mindent úgy alakít,h neki jó legyen és mindenből ő jöjjön ki a legjobban,még akkor is,ha másnak bajt okoz vele.Eleinte úgy gondoltam,h majd megváltozik,általam vagy miattam.Ma már nem is értem mit reméltem.Teljesen mindegy miről legyen szó,mindenben magát helyezi előtérbe.

Valamiért szégyellem bevallani azt ami valós,soha nem hiv meg sehova,sose kapok semmit,de ez 100%-osan semmit jelent,ha nagyon kötelező(szülinap) akkor kapok,de máskülönben semmit.Ha elmegyünk kajálni,amit elvileg felcimkézett randinak,akkor is felezzük az árát,amit úgy oldd meg,h "Hu nálam,most nincs annyi pénz" de mindezt akkor mikor már pénztárnál vagyunk.Sokszor magamban csalódom,h nekem tényleg egy ilyen férfi kell.Van pénze,nem azért skótoskodik,mert nincs,hanem azért,mert gitár kell,meg erősítő,meg effektpedál,meg sorolhatnám.Nem kellene nekem a pénze,kell a fenének,de már engem is csak kihasznál úgy érzem.Kollégista egyetemisták vagyunk,szüleim engem nem tudnak úgy támogatni,mint őt,mégis sokkal több mindent kell nekem kifizetni,megvenni,mert valahogy szerinte ez igy oké.

Őrültnek tűnhetek,de senkinek nem tudom elmondani,mert ez már szégyen amit csinál.Ami pedig nem pénzbe kerülne,ott is csak ő a lényeg.Magát jobban szereti mindenkinél.

Az ágyban pedig áá,nem is érdemes megemlíteni,fekszik és vár.Nem is értem miért vagyok vele,csak visszahúz.

Csak nekem tűnik szörnyűnek? vagy ez tényleg nem normális? ugye nem minden fiú ilyen?